Képviselőházi irományok, 1872. VI. kötet • 363-412. sz.
Irományszámok - 1872-407. Horn Ede képviselő törvényjavaslata, a részvénytársulatokról
35S 407. SZÁM. Szükséges-e, nézetünk gyakorlati bebizonyítása végett, a folyamatban lévő példa nélküli bécsi tőzsde-válságra hivatkozni, mely épen a teljes befizetésü vállalatokkal űzött szédelgés által előidéztetett? Igaz, hogy legtöbb esetben a teljes befizetés csak névleges volt. De ha komolynak, valódinak követeljük, akkor, eltekintve ar már jelzett hátrányoktól, a kevésbé vagyonos embereknek majdnem lehetetlenné teszszük a részvételt az első aláirásban, s a másodkézbeli drágább részvényvevésre kárhoztatjuk. Egyébiránt minél szigorúbban követelik e törvényjavaslat intézkedései a valódiságot s a becsületes őszinteséget, minden a társulat alakítására vonatkozó tényekre nézve, annál inkább óvakodnunk kell olyan határozmányoktól, melyek a becsületes alakítást nagyon megnehezítik, s ekkép vagy a vállalat létesítését megakadályozzák, vagy a törvény kijátszására csábítanak. Fenntartandónak hiszem szintén a társulat határozati szabadságát az alaptőke felemelése vagy alábbszállitása iránt. Változott körülmények s a nyert tapasztalatok következtében itt az első, ott a másik művelet tanácsossá, szükségessé válhatik; ennek foganatosítását akadályozni néha azonos lehet a vállalat tönkretevésével. Visszautasítandó csak amaz, az utóbbi időben szokásos lett uj kibocsátás, mely a társulatra szükségtelenül a nagyobbított alaptőke terhét rója csupán a felülfizetés czéljából, melyet a vezénylő csoport bezsebel; törvényjavaslatunk uj részvényeknek felülfizetéssel járó kibocsátását csak akkor engedi meg, midőn közzétételt hiteles mérlegek nyomán a közönség megítélheti már a követelt felülfizetés jogosultságát. (12. §.) Másrészről intézkedtetik az iránt, hogy az alaptőke alábbszállitása ne foganatosíttathassák a társulati hitelezők kárára, ezeknek kijátszása czéljából. (13. §.) Csak a jóhiszemű, a társulat érdeke által tanácsolt felemelést vagy alábbszállitást véljük megengedhetőnek; ez pedig teljes szabad legyen. IV. Harmincz százalék előzetes befizetését követeltük s az aláírót további húsz százalék befizetéséig lekötelezzük. Magától értetődik, hogy a két követelés a törvényes legkevesebbjét képezi; a társulat követelőbb is lehet. De sem ez, sem az nem biztosithatja teljességgel a vállalat s az aláírások komolyságát, nem akadályozhatja az aláírásokat s átalakulásokat, melyeknek egyedüli czélja: a rögtönzött részvényeket vagy részletjegyeket minél hamarabban és minél nagyobb felülfizetéssel a hiszékeny tömegnek eladni. Kézzelfoghatólag tanúskodik az utolsó hónapok tőzsdetörténete, hogy ennek még az alakulás előtti teljes befizetés elejét sem veheti. Ennek daczára a részvényforgalmat semmiképen meg nem akarnók szorítani. A törvényszerüleg teremtett részvény a tulajdonos elvitázhatlan birtokát képezi; adja el a kinek tetszik, s azon az áron, melyet elérhet, s pedig még saját kötelezettségeinek lejárta előtt is. S ne csak kézről-kézre történhessék bármikor az eladás-vevés ; a tőzsdecsarnokat is nyitva akarjuk tartani a részvény előtt, kibocsátásának első perczétől fogva (11. §.). Nyilvános kedvezményekkel ellátott árucsarnok ez; nincs senkinek joga, bármilyen törvényszerüteg alkotott értékpapirost onnét kizárni. A tőzsdekamara ítélete 8 kényekedvére szintoly kevéssé tudnám bizni a részvény vállalat ok megbirálását s az eldöntést sorsuk felett, mint a kormány közegeire. Vizsgálja meg az egyes ember minden egyes esetben, mit vesz s mit fizet érte. Változik a helyzet, midőn a törzsaláirók vagy jogutódaik tömegesen s tömeges eladás végett nyilvános kibocsátás utján a nagy közönséghez fordulnak. Tehetik ezt is, s pedig már az első harmincz százalék befizetése után, de csak midőn a közönségnek támpontot vagy vezérfonalat nyújtottak annak megbirálására: miképen áll az általuk alapított s eddigelé általuk vezényleti vállalat. Törvényjavaslatunk 11-dik szakasza a nyilvános kibocsátást csak az első üzletévi mérleg alapszabályszerü közzététele után engedi meg.
