Képviselőházi irományok, 1872. VI. kötet • 363-412. sz.
Irományszámok - 1872-407. Horn Ede képviselő törvényjavaslata, a részvénytársulatokról
407. SZÁM. '"* K 9 A mai részvénytársulat, megmondtuk, más nem akar lenni, mint a tőkék vagy tőketöredékek egyesülése. E személytelen elemek összességének számára kivánják a személyiséget, a jogalanyosságot, Megadhatja a törvény, ha jónak látja, de csak a törvény adhatja, csak ő teremtheti e személyiséget, e jogalanyosságot. Természetes, magától eredő, törvényelőtti jogról szó nem lehet. Ellenkezőleg. Természet és ész szerint a gyakorlati személyiség nem is gondolható élő személy nélkül, sem a jogtulajdon egyéni jogalany hiányában. S ebből mi következik? Az, hogy a társulat, az úgynevezett erkölcsi vagy jogi személy, az állam szüleménye: hogy csak a törvény engedményeként keletkezhetik, létezhetik. Mi sem jogosultabb aztán annál, hogy az állam e teremtményének életmódozatait szabja, hogy ez engedmény árát, feltételeit kiköthesse. Világos tehát, hogy sem a polgárok jogait nem sérti az állam, sem az üzletszabadság ellen nem vétkezik azon tény által, hogy a részvénytársulat iránt intézkedik. Csak az követelhető a szabadság, a jogosság, az egyenlőség nevében, s határozottan követelendő, hogy ama módozatok s feltételek a törvény által határoztassanak meg, s hogy mindenkivel szemben egyenlően foganatosíttassanak. Az ettől eltérő rendszer sem korunk eszméi-, sem a forgalom igényeivel össze nem egyeztethető. II. Kérdéses csak az lehet: vájjon ezélszerü-e, hogy a törvényhozás éljen ama kétségtelen jogával? s ha igen is, milyen mérv- s milyen szellemben intézkedjék a részvénytársulatok iránt? Néhány évvel ezelőtt hajlandó volt a közvélemény az első kérdésre majdnem tagadólag felelni; ha elfogadta a törvény beavatkozását, azt kivánta, hogy amaz legkíméletesebben járjon el, s néhány legátalánosabb intézkedésre szorítkozzék. Néhány hónap óta az ellenkező áramlatot látjuk uralkodni: az első kérdésre határozottan igennel felelnek; részletes, szigorú, a megszorításig menő szabályozást követelnek. Bársony-keztyüvel kellett volna akkoriban a részvény társulatokhoz nyúlni; ma vaskarokat ajánlanak. Tévesnek hiszem mind az egyik, mind a másik felfogást. „Roppantul visszaéltek ez utóbbi időben a részvénytársulati intézménynyel; óriási szédelgésre szolgált alkalmul; ezer s ezer egyeseket gazul kizsebeltek; a nemzetgazdászati életet felzavarták, mélyen károsították; a társadalom szivét, eszét megmételyezték! * Szomorú valóság mindez. De az észszerű társadalomszervezésben, a szabadságos jogállamban már nem szokás, az üdvös intézményt kinövései miatt kiirtani, a bajt a beteg kivégzésével orvosolni. , A tőkeegyesülés talán a leghatalmasabb rugója az ujabbkor csodaszerü nemzetgazdászati fejlődésének; annak köszönjük nemcsak a közlekedési, gyári s hasonnemü nagyszerű vállalatokat, melyeket még a legdusgazdagabb egyesek sohasem mertek volna kezdeményezni, s még kevésbé tudták volna véghezvinni; a hitel átalánosabbitását, a mezőgazdaság, az ipar s kereskedelem előrehaladását is; száz és száz alakban előmozdítja a tőkék egyesülése; szükségtelen kimutatnom, mert kézzelfogható, hogy ezen fejlődés hordereje nem csupán nemzetgazdászati. Tagadhatlan az is, hogy a tőkeegyesülés csodát művelő intézménye, kitűnő eredményei s roppant kicsapongásai daczára, szerepét még le nem játszotta; főkép hazánkban még nagyon szorulunk elevenítő, teremtő erejére; még sok jót, hasznost követelünk s várhatunk czélszerüen vezetett közbenjárásától. Akadályt gördíteni a tőkeegyesülés fokozatos terjesztésének elébe, azonos volna nemzetgaszdászati fejlődésünk szándékos fennakasztásával, majdnem lehetetlenitésével. De mivel az ember az égés s az áradás veszélyei miatt le nem mond a tüz- s a vízről, még semmiképen sem következik, hogy semmi óvszabályról nem fog gondoskodni e veszélyek ellenében. Megmutatta s megmutatja a tapasztalat, hogy a tőkeegyesülés üdvhozó intézménye, egészen magára hagyva, kárt is okozhat, s pedig nagyot; kimutattuk másrészről az állam elvitázhatlan jogosultságát intézkedni a részvénytársulat irányában. A kérdemény tehát ez: a tőkeegyesülés termékenyítő Jiatásának megőrzése, öregbítése mellett, lehetőleg megakadályozni a visszaélést, a kicsapongásí. KÉPVH. IBOJIÁNY. 1872—75 vr. 46