Képviselőházi irományok, 1872. VI. kötet • 363-412. sz.
Irományszámok - 1872-407. Horn Ede képviselő törvényjavaslata, a részvénytársulatokról
354 407. SZÁM. Czélozza ezt részben az engedélyrendszer: a kormányra bizza minden keletkezni akaró részvénytársulat- vagy legalább annak alapszabályainak megvizsgálását; kormánybiztosi ellenőrzés kiséri annak működését. Jeleztük már e rendszer összeférhetlenségét a jelenkor irányával; hiszen a hivatalnoki önkényt a törvény, a kedvezményosztogatást a jogegyenlőség helyébe teszi! Már e miatt el volna vetendő, még ha sikeresnek mutatkoznék. De a gyakorlat is döntően elitélte, a felebbezhetés kizárásáig. Állitják ; hogy sok hasznos vállalat megnehezittetett, vagyis csirájában elfojtatott az előzetes vizsgálat önkénye, lassúsága, néha oktalansága által. Az állítás mellett számos tény felhozható. De a mi bebizonyításra nem is szorul, az az: hogy az engedélyrendszer állítólagos felülvigyázata az életképtelen, roszul vagy gazul szervezett részvenyvállalatok keletkezését s működését, hogy a szédelgést, a csalást el nem tudta hárítani. Lásd a bécsi tőzsde f. é. május havi történetét! De midőn ilyképen a jót akadályozza, a roszat meg nem előzi, mirevalő az engedélyrendszer? Valódisággal a tömeg ámításának, a csalásnak a szédelgésnek elősegítésére szolgál. Veleszületett könnyelműségénél s hanyagságánál fogva a tömeg szívesen elhiheti s elhitetheti magával, hogy az ő helyében a kormány, mely arra se nem képes, se hivatva nem lehet, megvizsgálta, megbírálja s ellenőrzi a részvényvállalatot, melynek részese amaz leend. Az ügyesek e hiszemet remekül ki tudják zsákmányolni. Az elmélet, a tudomány s a tapasztalat egyhangú parancsoló intését véljük követni, midőn <e törvényjavaslat elejére oda írjuk az engedélyrendsze teljes megszüntetését. így intézkedett egyébiránt Angolország már 1856-ban; követték példáját, a kisebb államoktól eltekintve, Francziország 1863-ban s 1867-ben, a német birodalom 1870. június 11-én kelt törvényében. III. Az államnak és a kormánynak, mint ennek közegének, ne legyen tehát semmmi köze az egyes vállalathoz; ítélje meg mindenki saját eszével értékét s állapotát azon társulatnak, melynek részesévé akar lenni, vagy melylyel üzleti összeköttetésbe akar lépni. Ez a kiindulási pont, az alapelv. De a részvénytársulat többé nem képezi. — mint félszázaddal ezelőtt egész Európában, s minálunk még tiz évvel ezelőtt, — a ritka kivételt, a nagy tüneményt; százanként léteznek és keletkeznek a részvénytársulatok; a nemzetgazdászati élet minden rétegeibe mélyen behatnak, s mindennapi s mindenórai az érintkezésük a népesség minden osztályaival. E tényálladékkal szemben jogosan követelhető s követelendő, hogy az állam, mint a közérdek képviselője s gondnoka, a közönség, a forgalom s maga a társulatok érdekében lehetővé tegye s könnyítse meg az egyeseknek, átalános intézkedések által, a társulati vállalatok, értékük, eljárásuk és állapotjuk megbirálását; máskép a forgalom, az üzleti érintkezés a részvényvállalatokkal nagyon nehézkessé válik vagy megakad. Követelheti az állam, sőt követelni köteles, hogy a kedvezményre, mely már keletkezhetése s létezhetésében fekszik, érdemesítse magát a társulat, hogy alkotása és magatartása által feleljen meg ama közérdekű czélnak, melynek előmozdítása végett engedtetik meg a fenn jelzett eltérés a közönséges jogtól. E czél nem más, mint egyrészről alkalmat szolgálni a tőkészek ezeréinek, le a legszerényebbekig, egy határozott összeggel részesülni nagyobb mérvű vállalatokban; másrészről e tőketöredékek egyesülése által e nagyobb mérvű vállalatok létesülését lehetővé tenni. E czélból, a fennálló törvénynyel azt kívánja a mi javaslatunk, hogy a társulat alakulásakor az aláirt tőkének legalább három tizedrésze be legyen fizetve (1. §.); továbbá, hogy alapítók vagy törzs aláirók kötelezve maradjanak még további húsz százalék vagyis a részvénytőke első felének befizetéséig (10. §.) Ezzel, ugy hiszszük, elegendően be van bizonyítva az első aláirók jóhiszeme, s elegendően van biztosítva a társulat működhetése; eléretik pedig e kettős czél, a nélkül, hogy a tőkeegyesülést mértéken tul megnehezítsük, vagy mint a német mondja: ,Wir das Küld mit dem Bade ausschütten."
