Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.
Irományszámok - 1872-287. Törvényjavaslat, a katonai biróságok hatásköréről
62 287. SZÁM. A hadi gyakorlat alatt pedig a katona közvetlenül katonai vezénylet alatt állván, ezen helyzet a katonai függelmi viszony nélkül nem képzelhető. A függelem nem tartatik fenn a polgári törvények, — hanem kizárólag csak a katonai törvények által, miért is e törvényeknek ki kell terjesztetniök mindazokra, a kik a hadgyakorlatokban a törvény által meghatározott kötelességüknél fogva résztvesznek. Ez az által eszközöltetik, ha a törvény világosan kimondja: hogy a hadgyakorlat alatt, az abban résztvevő tartalékosok és szabadságolt honvédek tettleges szolgálatban állanak, a miből önként következik, hogy annak tartama alatt az 1-ső §. első bekezdésében meghatározott szabály ezekre is kiterjed. Ugyanez áll az ellenőrzési szemlére nézve is. A 3-ik §-hoz. A jelen törvényjavaslat 1. §-nál megemlített, s az 1868. évi XL. tőrvényczikk 54. §-ában is meghatározott különbség a katonai bíróság tekintetében: a 3-ik §-ban találja tüzetes megállapítását, és a szükség szerinti körvonalozását. ,A tettleges állományhoz nem tartozó katonatisztek, ámbár katonai ranggal birnak, és igy a hadsereghez tartoznak, nem rendeltetnek alá a katonai bíróságnak, sem polgári, sem büntető ügyeikre nézve. Csupán egy kivételt állapit meg a törvényjavaslat, t. i. azt, hogy az esetben, ha a megjelölt személyek katonai büntettet vagy vétséget követnek el akkor, a midőn katonai egyenruhát viselnek, ezen cselekményük a katonai törvények és a katonai bíróságok által lesz megítélendő. Igen lényeges a különbség ezen intézkedésé, és az előbbi törvényjavaslat 2-ik §-ában foglalt határozvány között, s az előbbeni ugyanis a nem tettleges szolgálatban lévő valamennyi katonák, tehát a közlegényeket, altiszteket és a tiszteket, sőt a katonai közigazgatásnak nyugdíjas személyzetét is, katonai közigazgatásnak nyugdíjas személyzetét is, katonai büntettek és vétségek tekintetében, kivétel nélkül a katonai bíróságnak rendelte alá: míg a mostani — a nem tettleges szolgáiéiban lévő katonai személyek közül csupán a tiszteket, s ezeket is egyedül csak azon katonai bűntetteikre és vétségeikre nézve rendeli a katonai bíróság alá, a melyeket akkor követnek el, midőn katonai egyenruhát viselnek. Ezen utóbbi intézkedés teljesen indokolt. Nem nagy ugyan azon katonai vétségek száma, a melyeket a nem tettleges szolgálatban lévő tisztek elkövethetnek; de megtörténhetik, hogy ily tiszt, egyenruhát viselve, nyilvánosan és tettlegesen megtámadja a magasabb rangú tisztet, (kat. bűnt. tk. 154. §.) elkövetheti, továbbá a lázítás és izgatás bűntettét fi60. §. 1., 2. pont) s a legénység bizalmát épen az által nyeri meg, izgatásának hatása épen csak az által van, mert tiszti egyenruhát visel ; megtörténhetik, hogy a katonai egyenruhát viselő tiszt a katonákat megszökésre, az ellenséghez való átszökésre csábítja, mely büntettek veszélyességét, különösen válságos időkben felette növeli, gyakran csak az teszi az elkövethetést és a hatást lehetővé, hogy az illetőt katonai egyenruhája a szigorúbb ellenőrzés ellen biztosítja, és a katonák bizalmát iránta megnyeri. Hasonló indokok teszik szükségessé a tiszti egyenruhát viselőknek alárendeltetését a katonai fegyelmi szabályok alá. Ezen cselekmények esetében ezeknek már jelleménél, de különösen a hadseregre való hatásánál fogva is szükséges, hogy a katonai szempontból és igy a katonai bíróságok által ítéltessenek meg; mert minden egyebet mellőzve, büntető szempontból egyátalán nem tekinthető egyenlő fokozatú cselekménynek az, ha egy alárendeltebb tiszt egy felsőbb tisztet nyilvánosan, tettleg bántalmaz, a bántalmazásnakfmás személyek közötti eseteivel. A hadsereg szervezete és a fegyelem tekintetei mulhatlanul követelik, hogy a felsőbb tisztnek alsóbb tiszt általi bántalmaztatása, közvetlenül a hadsereg bírósága — által toroltassék meg, a ezen megtorlás a katonaság előtt, annak teljes tudomásával történjék.