Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-287. Törvényjavaslat, a katonai biróságok hatásköréről

287. SZÁM. 63 Bármi legyen egyébként fogalmunk a büntetések természetére nézve: a fegyveres erőre vonatkozólag, a büntetésnél mindig szem előtt tartandó lesz, annak a hadseregre való hatása. A 3-dik §. utolsó alineája, a becsületügyi eljárásra vonatkozik, s ennek aláveti az első bekezdésében meghatározott tiszteket, sőt a hadapródokat is, tekintet nélkül arra, hogy az illető a becstelenség vádjával terhelt cselekmény elkövetésekor egyenruhát viselt-e vagy nem. A katonai erények legfőbb rugonya, a hazafiság mellett: a becsület: a törvényhozásnak tehát ügyelni kell: hogy ezen rugony a hadseregben a legélénkebb tevékenységben tartassák, s minden eltávolíttassák, a mi alaposan tekintethetik olyannak, hogy általa a katonai becsületérzés lehangoltatik. Mindenik testület, mindenik egylet, joggal bir arra nézve, hogy a becstelennek bizonyult egyént köréből eltávolítsa; az 1871. evi VIII. törvényczikk 20. §-ának b) és 22-dik §-ának d) pontja a birói kar kezeibe teszi le a testület becsületének megoltalmazását, hatóságot adván neki, hogy az oly egyént, a ki botrányos viselete által a testületben való maradásra méltatlanná vált, abból kiküszöbölje; egy helyes ügyvédi- és közjegyzői rendtartás szintén nem képzelhető a nélkül, hogy a testület, saját tekintélyét, a méltatlan tagok kiküszöbölése ne biztosithatná. Igen természetes tehát, hogy a katonai tisztikar sem maradhat ezen oltalom nélkül, s nem kényszeríthetők annak tagjai, hogy a becsületét vesztett taggal továbbra is fentartsák a bajtársi viszonyt, sem pedig arra, hogy ily — esetleg felsőbb rangú tiszt irányában, — a független által követelt tisztelettel viseltessenek. A becsületügyi eljárást egyébiránt már az 1868. évi XL. törvényczikk 52. §-a elismervén, annak szüksége és fentartása, kérdés tárgyát alig képezheti. De minthogy a becsület tekintetében nem lehet különbség a tettleges szolgálatban vagy azon kivül levő személy között, s a becstelen cselekmény bármily körülmények között, és bármily ruha alatt követtetett legyen el, egyaránt hat vissza az egyénre: ez okból azon megszorítás, mely a katonai bűntettekre és vétségekre vonatkozólag ezen törvényjavaslat 3-ik §-ának két első bekezdésében tétetett, a becsület elleni cselekményekre vonatkozólag mellőzendő volt. Mely cselekmények tekintendők becsteleneknek, s melyek azok, melyek különösen katonai szempontból és a katonai tisztikar felfogása szerint megfosztják az illető egyént bajtársai tiszteletétől ? ezen kérdésekre nem lehet kimerítő választ adni; —• e tárgyban minden a testület szellemétől s ennek folytán azon tagok erkölcsösségétől függ, a kik mintegy őrei a kar becsületének, a concret esetben hivatva vannak, a becsület kényes kérdésében döntőleg határozni. Az 1871-ik évi márczius hó 29-én kelt legfelsőbb elhatározás folytán^ azon évi april 13-án kibocsátott közös hadügyministeri körrendelet, az ily ügyekben való eljárást részletesen szabályozván, mindazon intézkedéseket tartalmazza, melyek az itt figyelembe jövő tekintetek által, minden irányban megkívántatnak. A tisztikar maga képezi e rendelet szerint első vonalban a becsületbiróságot: és csak az ellen indítható meg az eljárás, a ki ellen meghallgattatása után is, társai azt indokoltnak szükségesnek nyilvánítják. Minthogy azonban ezen rendelet csakis a közös hadseregre és a cs. kir., valamint a magyar királyi testőrségre vonatkozik: a honvédség és a sorkatonaság közötti viszony és kölcsönös tisztelet fentartása pedig azt követeli, hogy a becsületi szempont, ez utóbbinál ne legyen lazább, mint a közös hadseregnél: ez okból a jelen törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedésének elfogadása esetében, a becsületbeli eljárás az idézett körrendeletben kijelölt elvek szerint, lenne a honvédségnél is szervezendő. A 4-dik §-hoz. Ezen szakasz csupán tüzetes kifejezését tartalmazza a 2-dik és 3-dik §§. corollatoriumának.