Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.
Irományszámok - 1872-325. Törvényjavaslat, a kamatbiztositás mellett engedélyezett vasutaknál uj beruházások eszközlése szempontjából szükséges tőkeszaporitás és ezen tőke kamatainak biztositása tárgyában
160 325. SZÁM. Egy teherkocsi évente megfut 1000—2600 mfldet Ezen alapelvek, valamint az egyes vaspályák helyi viszonyainak, hosszának, emelkedéseinek s az eddigi forgalmi eredmények alapján kiszámított, várható üzletének szemmel tartásával kipuhatoltatok az e pályáknál utánpótlandó járművek mennyisége, s ennek alapján kitűnt, hogy: a) a kassa-oderbergi vasútnál forgalmi eszközökre és tartalék-szerekre . . 1,208.655 frt b) az északkeleti vasútnál 1,944.731 „ c) a nyíregyház-ungvárinál : . . 218.818 „ d) első erdélyi vasútnál 959.940 „ e) alföld-fiumeinél 129.929 „ szükséges arra, hogy e pályák oly felszereléssel bírjanak, mikép a bizton várható rendes forgalomnak megfelelni képesek legyenek. Ezen adatok, mint emiitettem, csupán azon vasutakra vonatkoznak, melyek részéről a forgalmi eszközök szaporítása már is sürgettetik, de meg vagyok győződve arról, hogy a kamatbiztositást élvező többi pályáink is ma-holnap kénytelenek lesznek szűken kimért járműveik szaporításáról gondoskodni. Az eddig tapasztaltak után ítélve egyébiránt kétséget nem szenved, hogy a forgalom igényei nemcsak a forgalmi eszközök szaporítását, de a pályák másnemű berendezéseinek nagyobbitását is okvetlenül szükségessé taendik. Ilyenek az állomási vágányok hosszabbítása, gabnaszinek, raktárok, fűtőházak nagyobbitása és újból építése stb., miután ezek nélkül, mennyiben azok az eredetileg megállapított járművek arányában létesítettek, a szaporítandó forgalmi eszközöket kellőleg kihasználni nem lehetne. Ily körülmények közt előttünk áll azon kérdés: vájjon átalában segélyezze-e az állam az egyes vasutvállalatokat az okvetlenül szükségesnek bizonyulandó uj beruházásokra megkívántató tőkék beszerzésében, s ha igen, mily mérvben? A ministeriumnak határozott meggyőződése az, hogy az állam a társulatoknak e tekintetbeni segélyezése alól saját érdekeinek érzékeny károsítása s veszélyeztetése nélkül ki nem vonhatja magát. Eltekintve ugyanis azon pénzügyi kérdéstől, mely szükségessé teszi, hogy a kamatbiztositást élvező vasutak oly állapotba helyeztessenek, mikép az állam által biztosított tiszta jövedelmet önerejükből elérni képesek lehessenek, azon magasabb állami s közgazdászati érdekek sem hagyhatók figyelmen kivül, melyek a vasutaknak oly módoni berendezését kívánják, hogy előállításuk indokának, létfeltételüknek, azaz: a személy- és áruforgalmi igények teljes mérvbeni kielégítésének megfelelhessenek. S ha már ma is hallhatók alapos panaszok, hogy a pályák a forgalom igényeinek részben nem képesek eleget tenni: mi történik majd akkor, ha egy-két termékeny év következik be, s terményeink nagyobb mérvbeni kivitelnek örvendenek. Akkor tömegesen fognak érkezni panaszok, s méltán orvoslást fog sürgetni mindenki, mint erre már többször volt eset, de akkor rögtön segíteni lehetetlen leend, mert ugy a bel- mint a külföldi azon gyárak, melyek forgalmi eszközök előállításával foglalkoznak, jelenleg is megrendelésekkel annyira vannak elhalmozva, hogy ujabb megrendeléseknek, ha azok rögtön eszközöltetnek is, — ez évben alig tehetnének eleget. Készletet pedig sehol sem találhatni. Szükséges tehát az intézkedéseket már most eleve megtennünk. Az illető vasutvállalatok azonban az engedélyokmányok értelmében, forgalmi eszközeik szaporítására, csak a kormánynyal e czélból külön kötendő egyezmény mellett kötelezhetők s a többi elkerülhetlen beruházások eszközlésére is csak ugy szoríthatók, ha a kormány azok költségeit az üzleti számlára engedi iratni, mi eredményében a kamatbiztositás felemelésével egyre megy, azaz nem más r
