Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-325. Törvényjavaslat, a kamatbiztositás mellett engedélyezett vasutaknál uj beruházások eszközlése szempontjából szükséges tőkeszaporitás és ezen tőke kamatainak biztositása tárgyában

325. SZÁM. 161 mint a társulatoknak 4°/

0 kölcsön nyújtása, mi pedig az államnak, mely a kamatbiztositás czimén fizetendő előlegekre szükséges pénzeket 7—8%-kal szerzi meg, igen terhes. Ennélfogva egy más módozat keresendő, ,mely által egyfelől lehetővé tétessék a pályáknál az elkerülhetetlen beruházások eszközlése, és másfelől az állam-kincstárra nagyobb terhek ne rovassanak. Ez czélja a bemutatott törvényjavaslatnak. E törvényjavaslat szerint ugyanis engedélyt adhatna a kormány az egyes vasuttársulatoknak az uj beruházásokra szükséges tőkék beszerzésére, melyeknek 5°/

0 kamatját és törlesztési hányadát az állam akként biztositaná, hogy a társulatok a biztosítás czimén nyerendő előlegek kamatait, törlesztési hányadát és beszerzési költségeit teljesen tartoznak megtéríteni, ugy hogy az állam itten csakis mint jótálló, hitelével támogatná a társulatokat. Az igy nyert előlegeket a társulatok kötelesek lesznek jövedelmi fölöslegük azon fele részével törleszteni, melyet engedélyokmányaik értelmében az eredetileg engedélyezett kamatgarantia czimén kiszolgáltatott előlegek s ezek kamatjainak törlesztésére fordítani nem volnának kötelesek. Végre kiköttetnék, hogy legfeljebb 30 év alatt még azon esetben is kötelesek lesznek a társulatok ezen előlegeket az államnak megtéríteni, ha addig a vasút tiszta jövedelmi feleslegéből törleszthetők nem volnának. Ez utóbbi kikötés hatalmas ösztönszer arra, hogy a társulatok egyfelől szükségtelen beruházásokat ne tervezzenek, másfelől a pályák jövedelmezőséget okszerű berendezését és szigorú gazdálkodás által folyton fokozni igyekezzenek. Egyébiránt minden e törvényjavaslat alapján tervezendő beruházás eszközlésére a kormány előzetes beleegyezése levén szükséges, önként értetik, hogy az ilynemű beruházásokra vonatkozó kérelmeket a kormány esetenkint szigorú birálat alá veendi, s az állam érdekei szempontjából engedélyezendi vagy eltiltandja. A kormány különben fontolóra vette még azt is: vájjon az egyes társulatok nem köteleztethetnének-e az ily módon az államkincstárból nyerendő előlegektől a kikötött kamatokon kivül még a kamatok kamatjainak fizetésére is? Az e tekintetben eszközlött számitásokból meggyőződött azonban a ministerium, hogy e feltétel kikötése esetén a nyújtani szándékolt kedvezmény nem kedvezmény, avagy segitség, de oly teher lenne, melyet egy társulat sem fogna igénybe vehetni, miután az előlegekül nyert összegek, mint ezt a DL és X. alatti számitások bizonyítják, rövid idő alatt aránytalanul nagy összegekre növekednének, s a társulatokra nézve elviselhetlen terheket rónának. A kormány ennélfogva ezen feltételt mellőzendőnek találta. Még egy körülményt kell egyébiránt kiemelnem, mint olyant, mely a kormány e javaslatát szintén indokolja. Ugyanis a fenébb elősorolt vasutak legtöbbjének az állam nemcsak mint a kamatbiztositást elvállalt fél, hanem más minőségben és irányban is kizárólag van érdekelve. így például a kormány a kassa-oderbergi vasútnál 5 millió forint névértékű részvénynek tulajdonosa. Az első erdélyi vasút részvényeiből szintén 4 millió forint érték birtokosa, s azon felül mint a petrozsényi kőszénbányák s a körülfekvő uradalmak tulajdonosának is nagymérvű érdekében fekszik, hogy e pálya oly állapotba helyeztessék, mik ép az a forgalom minden igényeinek megfelelhessen. Az északkeleti vasút hivatva van a mármarosi sóbányák s erdőségek — a nyíregyház-ungvári pedig az ungvári uradalom erdőterményeinek szállítását eszközölni. KÉPVH. IEOMÁNY. 1872/75. v. 21