Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.

Irományszámok - 1872-241. Törvényjavaslat, a földadó szabályozásáról

241. SZÁM. 75 nevezetes része, úgymint: a katasteri telekkönyvek kiigazítása és a földrészletek osztályba sorozása, az akkor tervezett becslő albizottságok ellenőrzése alatt, — a községekre bízatott. A jelen törvényjavaslat ellenben nagyobb súlyt helyez az épen érintett két rendbeli művelet végrehajtására ; s azért a telekkönyvek kiigazítását, illetőleg elkészítését a birtokosok közreműködése mellett ugyan, de a kormány által kirendelt szakértőkre, — a birtokrészletek osztályba-sorozását pedig a földbirtokosok képviseletének ellenőrzése és a becslőbiztos felügyelete alatt működő küldöttségekre bizza. E változtatásra annak meggondolása bírt, hogy a katasteri telekkönyv kiigazítása oly feladat, melynek megoldására igen sok községben az intellectualis erők hiányoznak, mig a pénzügyministerium e részben, szükség esetén, elegendő számú katasteri mérnökkel is rendelkezhetik, s másképen is módjában van e munka olcsóbb és tökéletesebb kiállítását biztosithatni, így például intézkedhetik, hogy a különböző nemű munkákat, melyekből a katasteri telekkönyv kiigazítása vagy elkészítése áll, nemenkint különböző egyének végezzék, a kiket a munka nehezebb vagy könnyebb volta szerint különbözőképen díjaz. A munka ilykép felosztása és szakszerint elkészítése lehetővé teszi, hogy a drágább munkaerő csak a legnehezebb műveletekre fordittassék, hogy továbbá a munka egyes részeit a városokban dolgozzák fel, hol ezen mellékkeresetet nyújtó munkának jutányosabb elkészítésére elegendő erő kínálkozik. Sőt ugyanazon egyének, kik ugyanazon munkáért a községektől drága díjazást követelnének, a kormány részére kevesebbért kiállítják azt, mivel itt hosszabb időre találnak keresetet, sőt arra is alkalmuk nyilik, hogy magukat állandó hivatalra is alkalmasaknak bizonyíthassák. Mindezek által tetemes költségkímélés éretik el, s a községek, mint ilyenek, megmenekednek az aránytalan költség viselése alól, s a telekkönyvek rendszeres kiigazítása által a földadókatasternek országszerte elhanyagolt nyilvántartása egyszerre és a különben el nem kerülhető külön és tetemes költség nélkül hozathatik rendbe. Az ezúttal előterjesztett törvényjavaslat indokolására térve, kiemelem mindenekelőtt, hogy az adózók részéről nagyobb bizodalommal fogadható az a törvény, melyből annak gyakorlati következése t. i. a fennforgó esetben a földadó mennyisége előre kivehető, mint melynek hatása a valószínűség homályában tartatik. Ez az ok, mi engem arra indított, hogy törvényjavaslatomban az állami fcHadó főösszegét harmincz millió forintban előre megállapítsam azon évre, melyben a földadó kivetése immár az uj alapokon eszközöltethetik. Tettem ezt azért is, mivel szükséges, hogy a kinyomozandó jövedelem ugy absolut, mint relatív mennyiségével is lehetőleg megközelítse a valóságot. Ez pedig egyedül csak ugy remélhető, ha az adó főösszege előre meghatároztatik. Meghatároztatik méltányos és oly összegben, mely a földbirtokot a többi nemzeti vagyontényezőkhöz képest tul nem terheli. Mert ha a földadó főösszege már előre megállapittatott, ezáltal az állam adójövedelme, tekintet nélkül arra, hogy mennyi leend a kinyomozandó tiszta jövedelem főöszszege, eleve biztosíttatott; s így e szempontból megszűnik az ok, a miért a föld tiszta jövedelme, a valóságtól eltérőleg, csekély összegben állapíttassák meg. — Sőt a való meghamisítása által nyilvános kár háramlanék nem csak nemzetgazdaságunkra, hanem a magángazdaságokra is, mert ezáltal a földérték, úgyszólván, hivatalosan nyilváníttatnék a valónál csekélyebbnek; s így gyöngittetnék a különben is gyönge földhitel, és pedig mindenek felett azon vidékek kárára, melyeknek földjövedelme a valóságon alul állapíttatott meg. 10*