Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.

Irományszámok - 1872-241. Törvényjavaslat, a földadó szabályozásáról

241. SZÁM. Ellenben az adó főösszegének előleges meghatározása nélkül a föld jövedelmének a valóságon alul tartása igen valószinü lenne; —• mi viszont számos és jelentékeny hátrányokat vonna maga után. A törvényhozás ugyanis azon kénytelenségben, hogy az állam jövedelmét biztosítsa, a kivetési százalékot kénytelen lenne annál magasabbra szabni, minél csekélyebb a becslés eredménye. A mi meg arra a káros következményre vezetne, hogy a sokszor ki nem kerülhető egyenetlenségek, a melyeknek kártékony hatása alacsony adóláb mellett kisebb, — az adótétel magassága által eltürhetlenekké válnának. Az adó főösszegének megállapításán kivül van még egy másik főhatározmány is az általam előterjesztett törvényjavaslatban, melyet külön indokolnom kell. Ez: az adószázaléknak húsz évre való állandósítása. Különösen viszonyaink között szükségesnek látom, hogy a földbirtokra kivetendő adó változhatlanságát a törvényhozás hosszabb időre biztosítsa. Még pedig azon okból, mivel nálunk még szükséges, hogy az okszerűbb földművelés és annak egyik föltétele: a földhitel, azáltal is istápoltassék, hogy a birtok javítására fordított munka és költség az adó gyakori és szabálytalan emelése által minduntalan ne sujtassék, s ezáltal a reálhitel bizonytalanná s vészélyezttetté ne tétessék. Ezek mind oly okok, melyek a földadó százalékának állandósítását kívánatossá teszik. Mert ha még az is változóvá tétetnék, e sok változó tényező között és miatt, hogy szilárdulhatna meg a földhitel s a mezőgazdaság okszerűbb vitele? Ezt pedig nem tanácsos szem elől tévesztenünk, és pedig nem csak nemzetgazdasági, hanem társadalmi s pénzügyi szempontból sem. Mert az is áll, hogy földbirtokos osztályunk maga is, mint ilyen, jobban rendezkedhetik változhatlan, tehát előre kiszámítható adóteher mellett, s viszont államháztartásunk egyik nevezetes bevételi forrása, a földadó is szilárdabb alapokon nyugszik változhatlan, mint évről évre változható adószázalék mellett. A mi magát a főösszeg nagyságát illeti, azon okból véltem azt harmincz millióban megállapitandónak, mivel ez, számitásom szerint, körülbelől egyenlő azzal az öszszeggel, mely a magyar korona területén a fennálló katas.teri rendszer mellett és kivetési kulcs szerint jelenleg is kivettethetnék, ha adó a tényleges művelés alatt lévő birtokrészletek valóságos térfogatára és a tényleges művelési ágaknak megfelelőleg vettetnék ki. így például a szántóföldek utáni átlagos adó a nagyobb felvett adó mellett sem lenne több, mint a mostani átlagos adó, tudniillik: 1 frt 23 kr, ha mindaz a földrészlet, a mi tényleg szántóföldül használtatik, szántóföldként adóznék; s így tovább a többi művelési ágakra nézve is. Jelenleg ugyanis Magyar-, Erdély- és Horvát-Szlavonországokban az államadó a szám. II. számú melléklet szerint összesen 24,676.518 frtot tesz. A volt határőrvidéki területén ugyan a földadó tényleg csak 1,892.048 frtra rug, de miután ott a területnek több mint fele (a mi többnyire kincstári birtok), ez idő szerint adómentes, s az a jövőre nézve nem maradhat ugy, az összes termőterület vehető ott is számításba, a szám. minek földadója, a vele határos megyékben kivetett adóhoz mérve, a III. számú mellékleten kifejtett számítás szerint 2,512.961 frt. Az 1870. évi költségvetés indokolásában, hiteles adatok alapján kimutattatott, hogy az ujabban részletesen felmért községek területe, mely az ideiglenes katasteri munkálatokban csak 9,062.125 holddal vétetett fel, tényleg 9,386.571 holdat, tehát az előbbihez képest