Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.
Irományszámok - 1872-235. Törvényjavaslat, az 1869. évi VI. törvényczikknek s az azzal beczikkelyezett engedély-okmány némely határozmányainak további módositásáról
235. SZÁM. 45 4. §. E törvény kihirdetése napján lép életbe, és végrehajtásával a közmunka- s közlekedésügyi és a pénzügyi ministerek bizatnak meg. Tisza Lajos s. k. Melléklet a 235. számú irományhoz. Indokolás az első magyar gácsországi vasútépítési feltételeinek ujabbi módositása iránt benyújtott törvényjavaslathoz. Az első magyar gácsországi vasútnak a határszéli vizválasztó előtti rövid szakaszán a rész letes tanulmányozások alkalmával már kezdettől fogva oly területi nehézségek mutatkoztak, melyek az előmunkálati tervek alapján megállapított emelkedési viszony megtartását lehetetlenné tették. Az engedélyokmány 5-ik §-ában kikötött I.70 (1.7o=14*3°/ 00 ) illetőleg 1.60 emelkedési viszony alapján ugyanis csak oly vonalak voltak találhatók, melyek egészen ingatag, csúszásnak kitett, s már a műszaki vizsgálatok alkalmával is mozgásban talált talajon feküdtek volna, melyeknek tehát nem csak kiépitése, hanem az üzletet terhelő fentartása is tömérdek áldozatba került volna, s melyek mellőzését végül a forgalmi biztonság érdeke is követelte. Ámbár tehát az emelkedési viszony leszállitása a pálya űzletképességének némi csökkenését vonta maga után, ennek elkerülhetlen szükségéről azonban hivatali elődöm hosszas tárgyalások s ismételt bizottsági vizsgálatok alapján meggyőződést szerezvén, az űzletképesség csökkenése fejében azon módozatokban volt kénytelen egyenértéket keresni, melyek az ez irányban tett előterjesztés folytán szentesítést nyert 1871. évi XXXVIII-ik törvényczikkbe foglaltattak, mely törvényczikk által tehát a többször érintett emelkedési viszony (r40=25°/ 0 ) leszállítása 1'40-re engedélyeztetett. A következés azonban megmutatta, hogy a fenforgott épitési nehézségek ez által sem lettek teljesen elháritva. Teljesen szilárd talaj ugyanis a leszállított emelkedési viszony alapján sem volt található, minthogy egyátalában az alagutat bármely irányban többé-kevésbbé ingatlan talajon lehet csak megközelíteni. Ily körülmények közt az uj vonal, melynek meghatározásánál még az engedélyokmányba felvett 280 méter legkisebb kanyarodási félátmérő is tekintetbe volt veendő, a lehető legkedvezőbb, sőt egyedül lehetséges irányban megállapittatván, építése még az elmúlt év közepe táján nagy erélylyel foganatba vétetett. Ezen uj vonal kivitele az 1179 és 1183 szelvényszámok közt egy 14—19 méter földtöltés emelését tette szükségessé 97.000 köbméter tartalommal, mely rendkívüli földtömeg, ha az oly gyenge talajt már kezdettől fogva nagy megpróbáltatással fenyegette, e hátrány még növekedett az által, hogy a töltés anyaga csak az alagút előbevágásában találtató kőolajpala rétegzetéből volt nyerhető, mely tudvalevőleg már magában is igen omlékony és csúszásra hajlandó, a szabad lég, hó, esőviz behatása alatt pedig a mindinkábbi elválásnak van kitéve. A vállalat azonban mindezen nehézségeket, bárha nagy áldozattal, leküzdhetni reménylvén, az építkezést szakadatlanul folytatta, s már mintegy 55.000 köbméter földet fektetett be a töltésbe, midőn a baleset, melytől tartani lehetett, csakugyan beállott, s a töltés rögtön szétmállva, a völgy felé elcsúszott, az ott levő, már nagyjában felépült átereszt is elrontván.
