Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.

Irományszámok - 1872-212. A közmunka és közlekedési ministernek a képviselőházhoz benyujtott jelentése, a budapesti Duna-rész szabályozásának előhaladásáról

304 212. SZÁM. nek olynemü szerkezete által, hogy azok a vizszinemelkedésnek megfelelőleg feljebb is huzathassanak, s igy lehetségessé tétessék a nyári idényben — midőn a betegség-terjesztő okok erősebben működnek — a soroksári ágat nagyobb mennyiséggel ellátni; másodszor az által, hogy a zsilip szabad nyilasa az eredeti terv szerint 10° széles legyen. i Nézetem szerint a két módot együttesen kellene alkalmazni, mert nem lehet elég vizet ereszteni az elzárt ágba, hogy az egészségtelenség okai elmellőztessenek, s a népesség alapos vagy alaptalan nyugtalankodása lecsillapittassék. E tekintetben a partlakosoknak a lehetőségig teljes és valódi kárpótoltatásra van joguk, és ugy hiszem, a tervezet ezen részét illetőleg épen nincs ok a gazdálkodásra. A mi a soroksári ág elzárásán alóli részének hajózhatóságát illeti, mint lényeges dolog megjegyzendő, miszerint ezen alsó torkánál nyitott hajóút, közép vizállás alkalmával jövőre is használható lesz, kiterjedésének nagyobb részén. Csak csekély számú helyiségek fogják érezni a hajózhatástól történt megfosztás kellemetlenségét. E kellemetlenségek elenyésztetésére két mód lenne alkalmazható. Az első abból áll, hogy a kevésbbé mély helyek kotortassanak ki elegendő szélességben g mélységben, hogy a tápzsilipen beömlő viz használható hajóutat képezhessen. E kotrással egyidejűleg némely kis ágak el lennének zarándok, vagy pedig a meder összébb szoritandó. A második mód lenne szekrényes zsilipekkel egybekötött elzárás két vagy három helyen. Előleges tanulmányozás nélkül bajos a két mód közül választani. De a költség hihetőleg egyik esetben sem lesz helyes arányban az elérendő czéllal. Valóban közérdekből nem szükséges, hogy a promontori s soroksári mindkét ág hajózható legyen, és a hajózhatóság teljes visszaállítása a soroksári ág elzárt részében, egyedül helyi érdekeket elégitene ki, melyeknek csorbításai nagyobb fontosságú munkálat, a pesti dunaszabályozás, igényelte. Azon vélemény uralkodik, hogy ha a soroksári ág hajózhatósága rekeszek utján lenne helyreállítva, valamelyik rekesz felduzzasztott vizét fel lehetne használni a balparti nagy kiterjedésű területek öntözésére. Ez kétségkívül számba veendő körülmény; de legyen szabad e tekintetben felemlítenem, miszerint a nagy területeket magukba foglaló öntözési munkálatok mindig felette költségesek, és ily vállalkozásra kedvező körülmények közt is szükséges, hogy a területek már bizonyos becscsel bírjanak. Ilynemű munkákat Francziaországban nem lehet kivinni tetemes államsegélyezés nélkül, és a Cavour-csatorna — mely Olaszhonban a legtermékenyebb vidékeken nagy méretekkel nem rég fejeztetett be, — kormányi biztosítékra szorul. Lényeges dolog tehát, hogy mielőtt e kérdés megítéltetnék, az erre vonatkozó tervek alaposan tanulmányoztassanak, s a tulajdonosok és állam közreműködése biztosítva legyen. E szerint az utolsó kérdésre következőleg felelek: jelenleg sürgős teendő, a soroksári elzárt ágba a tervelt tápzsilip segélyével mentül bőségesebb vizet ereszteni, és az igy elért eredményt figyelemmel kisérni, hogy alapja legyen azon kérdés eldöntésére szolgáló tanulmányozásoknak, vájjon érdemes-e az elzárt ág hajózhatóságát helyreállítani? s a balparti lapos területek öntözését létesíteni ? Zárszó. A feltett kérdések megoldhatása végett fentebb előterjesztett fejtegetéseimet egybevonva, következő eredményre jutottam. A Buda-Pest közti Dunarész szabályozásának eredeti tervezete, általában tökéletesen helyes alapeszméken nyugszik, részleteiben pedig a már végrehajtott vagy javasolt módosítások következtében nagy mérvben fog javíttatni.