Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.
Irományszámok - 1872-12. Törvényjavaslat, az „osztrák-magyar Lloyd” gőzhajózási vállalattal a tengeri postaszolgálat ellátása iránt kötött szerződésről
12. SZÁM. 53 portó s a kocsipostai küldeményekért járó viteldij tarifáját, valamint azon vonalakat is, melyeken a vállalat hajóit előre meghatározott időszakokban rendesen járatni köteleztetik. *) De ez időben keletkezett a Lloydnak legveszedelmesebb versenytársa is, a „Messageries Nationales", utóbb „Messageries Imperiales" czimü franczia gőzhajózási vállalat, mely létrejöttét azon nem titkolt szándéknek is köszönheté, hogy az osztrák Lloyd háttérbe szorítása által Francziaország politikai befolyása keleten erősíttessék. Míg a Lloydnak a földközi tengeren csak kisebb török, orosz és görög vállalatokkal és a franczia kormány által járatott állami hajókkal kellé versenyeznie vetélytársai felett való elsőbbsége csak némi igyekezet mellett is, nem volt veszélyeztetve. Nem ugy a dúsan segélyezett uj franczia társasággal szemben, melynek nyilvánvaló politikai czélok által vezérelt fellépése a Lloydot is legnagyobb erőfeszítésre ösztönzé. Ezen magában eléggé igazolt, de nem mindig szerencsés kéz által vezetett törekvésnek első látható nyomai a vállalat pénzügyi viszonyaiban már az ötvenes évek elején mutatkoztak, a mennyiben a társaság, mely addig 3 millió forintnyi alaptőkéjén túl csak csekély függő adóssággal volt terhelve, 1852. évben 4 millió forintnyi elsőbbségi kölcsön felvételére, 1853-ban a második 3 millió forintnyi részvény kibocsátásra, 1854-ben pedig pedig ujabb 2 millió frtnyi kölcsön felvételére, s a harmadik ismét 3 millió forintnyi részvény kibocsátásra kényszerült, ugy, hogy 1854, végén már 9 millió frt részvénytőke, és 6 millió forintnyi elsőbbségi kölcsön, együtt tehát 15 millió forintnyi tőke-tartozás terhelé vagyoni állapotát. Ha daczára az üzletben használt idegen pénzek tetemes voltának, daczára az 1853. évben megkezdett igazolatlan pazarlással kiállított hajógyár építése által felemésztett összegeknek, és a Pó-folyam hajózása iránt 1852. évben a haditengerészettel kötött, s a társaságnak évenként több száz ezer forintnyi veszteséget okozó szerződésnek, még p. 1853. évben is sikerült, az ez évben mutatkozott igen élénk üzlet mellett, 410.000 forintnyi tiszta nyerességgel zárni be a vállalat évi számadását, ez nagyrészt csak azon menthetetlen eljárásnak volt köszönhető, hogy a társaság igazgatósága az activ vagyonban való elégtelen értóklejegyzés által a vállalat valódi állását elég könnyelmű volt elpalástolni. A következő 1854. évben, a krimi háború kiütésének évében, eme palástolás sem segített többé. A háború által kedvezőtlenebbé vált valuta-viszonyok, a hajózási szükségletek általános megdrágulása, és legfőkép a kőszénárak roppant emelkedése folytán ez évben — az elég kedvező üzleti viszonyok daczára — 950.000 forintnyi deficittel állott szemben a vállalat, melynek pótlásáról gondoskodni kellett. Eme pótlás azonban a vállalat megingatott hitele mellett s a krimi háborúnak már-már észlelhető következéseivel szemben nehéznek, lehetetlennek tűnt fel. A krimi háború kimenetele folytán a kelet összes politikai, sociális és kereskedelmi viszonyok gyökeresen átalakultak. A keleti országok elzárkozottságánál fogva a forgalom addig leginkább csak azok egyes kikötői között mozgott, s ennek közvetítése régi idő óta fenállott összeköttetéseinél fogva leginkább a Lloydnak jutott. Most megnyílván az addig zárva volt sorompók, a nyugati országok hatalmas ipara vette birtokába a keleti piaczot, s a verseny, mely addig a meglevő csekély forgalom közvetítése körül forgott, most a kelet és nyugat kereskedelmi czikkeinek és termékeinek kicserélésére irányult, más szóval, a verseny nem az egyes hajózási vállalatok között állott többé, hanem a kereskedés anyagát szolgáltató országok között, s hogy ezen versenyzésnél a Lloyd, mely Triestből vajmi, csekély táplálékot nyert, a szándékolt 5—6 millió forintnyi ujabb tőkeszaporitás mellett is positiv állami segély nélkül tovább nem mérkőzhetett a Franczia- és Angolország dúsgazdag forrásaiból merítő, és ezek politikai túlsúlya és anyagi gyámolitása által is támogatott idegen vállalatokkal, alig szorul magyarázatra. *) Jegyzet. A szerződés X, czikkében kikötött menetek következők: egyszer hetenkint Triestből Konstantinápolvba, Corfu, Görögország és Smyrna érintésével,. kétszer havonkint Trapezunt és Syria, egyszer havonkint Scutari, Durazzo és Prevesa, és kétszer havonkint Brindisi érintésével, egyszer hetenkint Konstantinápolyból Galacz- és Ibrailába, kétszer havonkint Triestből Alexandriába, egyszer hetenkint Triestből Istriába, Horvátországba, Dalmátiába éa Anconába; végre naponkint Triestből Velenczébe s vissza.
