Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-42. Dr. Miletics Szvetozár és Trifunácz Sándor válaszfelirati javaslata

42. SZÁM. 219 Ez oknál fogva óhajtjuk, hogy Felséged újból is felvenni kegyeskedjék Felséged többi országaiban a kiegyezés kísérletét és reméljük, hogy e tekintetben számot tarthat és találand is mindazon népségnek segélyére, a melyek a monarchia minden népségeinek egyetértésében és kielégítésében nemcsak általában a monarchiának, hanem az összes birodalmi népek fennállásának és alkotmányos fejlődésének egyedüli biztositékát tekintik. Áttérve a magyar korona területére, melylyel a trónbeszéd foglalkozik, ott is oly állapotra találunk, mely consolidáltnak, szilárdnak nem nevezhető. Az elégületlenség, habár itt még oly nagy mérvben nem vett erőt, mint a monarchia túlsó felében, mindamellett általános. Hogy ne is említsük az egyes pártoknak, a magyar korona országai s Felséged többi országai közti államjogi viszonyok megoldására vonatkozó különböző nézeteit, már maga a kormányzati rendszer egyrészt intézményeivel s azok eredményével, másrészt pedig a nem magyar nemzetiségek iránti politikájával olyan, hogy egy nemzet sincs, mely a dolgok mai állásával megelégedve volna, még maga a magyar nemzet sem, miként az az országgyűlési képviselők választásából kitűnik, melyek nagyobbára ellenzékiek ott, a hol a magyar elem tiszta vagy túlnyomó. A mi a kormányzati rendszert illeti, ez politikai tekintetben nem szabadelvű, inkább retrográd és erőszakos, nemzetgazdászati tekintetben önző és pazarló, mind a két tekintetben pedig corruptiv, s igy minden törvény, intézmény s rendelet is magán hordja az ilyen kormányzati rendszer bélyegét. Midőn az egész müveit és szabadelvű világban a közigazgatási decentralisatió, a municipalis és községi önkormányzat jelszóvá vált, — Magyarországban, mely e tekintetben mintául szolgált, alkottatik és életbe léptetik oly municipalis törvény, mely ugy szervezeténél, mint a municipiumok hatáskörénél fogva a municipiumokat a ministeri mindenható hatalom kegyébe veti, s ez által az alkotmányosság utolsó védbástyáit ily veszélyes időkben rombolja le. A bíróságok mind szervezetüknél, mind közigazgatási hatalomtóli függésüknél fogva egyátalán nem nyújtanak elegendő biztosítékot a függetlenség és részrehajlatlanság tekintetében, a politika itt is észrevehető szerepet játsza az igazságszolgáltatás mérlegében. Ez okból, valamint a törvényszékeknek a közigazgatási közegek irányábani tehetetlenségöknél fogva is, a polgárok és családok személyes szabadsága, biztonsága, becsülete s nyugalma, minden tekintet s felelősség nélkül az önkénynek áldozatul esnek. A közlekedési eszközök a nemzet anyagi, s közvetve szellemi fejlődésének és az ország felvirágzásának legnagyobb rugói. E tekintetben általánosan ismert dolog, hogy minden rendszer és nagyobbára minden tekintet nélkül a közjólétre, hanem csupán egyes családi és egyéb speculatió érdekekre való tekintettel jártak el. A közvélemény megegyezik abban, hogy sok vasúti vonal egyes családi érdekek szerint lett felállítva és hogy a concessióknál nagy szerepet játszott a speculatió és a corruptio. Azonkívül köztudomású dolog, hogy a vasutak csak azon feltétel alatt hozhatnak nemzetgazdászati és pénzügyi hasznot, ha az országutak a közlekedést megkönnyítik; azonban mig a vasúti vonalok a fenti mód szerint építtettek, az országutak kijavításáról a kormány nemcsak hogy nem gondoskodott, sőt inkább a még jó állapotban lévőket is elhanyagolta. A mi a pénzügyet illeti, itt az adórendszer igazságtalan, amennyiben az még az absolutismus idejéből változatlanul fennmaradt, sőt behajtási módjára nézve még rosszabbra fordult; a közterhek mennyisége pedig napról napra szaporodik, s tekintve, hogy békés időben élünk, hogy az évek, egyeseket s némely vidékeket kivéve, kedvezőknek mondhatók, mindamellett a deficit minden évben növekszik. A budget pedig, mely 10 év előtt az egész monarchiára volt elégséges, most a magyar korona országaira sem elegendő. 28*