Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-42. Dr. Miletics Szvetozár és Trifunácz Sándor válaszfelirati javaslata

220 42. SZÁM. Felséged kormánya pedig a jelen trónbeszédben a pénzügyi téren jelen törvényhozó ülésszakra nem igér egyéb reformokat, mint a melyek az adónak arányosabb kiosztására vonatkoznak, szó sincsen pedig maguknak az adónemeknek kijavításáról, nem különben az állami monopol eltörléséről a dohány tekintetében. Az idő szelleme, az igazságosság és a szükség azt hozzák magukkal, hogy egyrészről a különböző adók helyében a progressiv adó jövedelem, mint az egyedül igazságos adó, hozassék be; más részről pedig az inproductiv czélokra, különösen a jelentékeny sorhadra és számtalan hivatalnokokra tett kiadások csökkentessenek, kisebbittessenek meg, hogy továbbá állami források nyittasanak azon munkások és munkás egyesületek munkája- és' hitelének biztosítására, mely munkások és egyesületek, társadalmi viszonyok folytán a tőke versenye irányában a tehetetlenség helyzetébe jutottak. A trónbeszédben, mint a jelen ülésszak fontosabb egyes feladatai említtetnek: a felsőház reorganisatiója a választási rendnek megváltoztatása és a sajtótörvény. Ami az elsőt illeti, bevalljuk, hogy á parlamentaris kormánynyal biró alkotmányos államban nem látjuk be a felsőház szükségét. Elegendő biztosítékot nyújt az elhamarkodás ellen egy ház is a sanctio praerogativájával, nemkülönben a koronának az országgyűlés feloszlatására és a népre való hivatkozásra vonatkozó jogával. A felsőház elveszte rendi politikai jelentőségének feltételeit és gyenge arra, hogy rendkívüli körülmények között az idő szelleme avagy a szenvedélyek áramlata ellen gátot képezzen; a dolgok természetes folyamában azonban az előhaladás menetét megakaszhatja és ez által oly veszélyeket idézhet elő, melyekről itt hallgatunk. Mi is kívánjuk a választási rend kijavítását, de nemcsak az eljárás tekintetében, hanem főleg a democratikus szabadság értelmében is, és azért megvárjuk az általános szavazaton alapuló javaslatnak előterjesztését. Ami a sajtót illeti, elismerjük, hogy a fennálló törvény hiányokat foglal magában, melyeknek kijavítását novellák utján addig is kivánnók, mig az általános büntető-törvénykönyv napvilágot nem lát; — de el nem hallgathatjuk, hogy az ujabb törvényhozási tudomány ellenkezik a különleges sajtótörvényekkel és törvényszékekkel, azért is kívánatos volna, hogy a kilátásba helyezett általános büntető-törvénykönyv az általános büntető jogi elvek szerint a sajtókihágásokra is kiterjeszkedő rendszabályokat foglalja magában, a sajtó pedig szabad legyen minden praeventiv mérvektől. Végre, sajnálkozással vesszük észre, hogy a trónbeszéd nem helyezi kilátásba a még hiányzó, a szabad társulásról és szabad gyülekezésről szólló törvényeket, a mely törvények pedig minden alkotmányos államban polgári alaptörvények és a politikai szabadság alapbiztosítékaiként tekintetnek. Nem kevésbbé nincs még positiv törvényünk a személyes szabadság és biztonság, a levéltitkok szentsége és a házi jog biztosítékairól. Mi a jelen országgyűlés feladatának tartjuk, hogy e tekintetben is czélszerü intézményeket és törvényeket hozzon. Azonban a belpolitikai kérdéseken kivül léteznek oly elintézetlen kérdések is, melyek államjogi természetűek, vagy a melyek az államjogi kérdésekkel igen szoros kapcsolatban állanak. Ezek között első helyet foglal el Dalmátia, Horvát- s Szlavonország államjogi állásának, s azoknak Magyarországhozi viszonyának kérdése. Horvát- és Szlavonország nemzete két horvát- és sziavon országgyűlési választásokkal két izben fejezte ki, hogy elégületlen e kérdésnek olyan elintézésével, a milyent az 1868-iki oktroyált országgyűlési s választási rend szerint egybeállított országgyűlés elfogadott. Örvendünk, hogy Felséged az e folyó évi zágrábi országgyűlésen kifejezett népakaratnak engedve, bennünket felhívni kegyeskedett, hogy küldjünk ki egy regnicoláris küldöttséget, a mely az emiitett királyságok hasonló küldöttségével az 1868-iki XXX. t. ez. némely pontjait venné revisió alá.