Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-42. Dr. Miletics Szvetozár és Trifunácz Sándor válaszfelirati javaslata

218 42. SZÁM. tér a különböző népek és nemzetek tökéletes kiegyeztetésére és kibékítésére, — ha a kiegyezés alakja az igazság és a különböző népek jogegyenlőségének szellemétől át lett volna hatva. JDe épen az a baj, hogy az osztrák-magyar kiegyezésről szólló törvény két törzsnek, a többiek, de kivált a szláv törzsek fölötti uralkodási szellem- és vágytól van áthatva; ezen szellemtől áthatvák nemcsak a kiegyezési törvénynek egyes intézkedései, hanem a további belső intézmények is. Az állami dualismusból nemzetiségi dualismus lett. Innen a politikai centralisatio mint eszköz, a nemzeti centralisatio pedig mint czél nemcsak a törvényhozás, hanem a kormányzás terén is ; az államhatalom túlsó felén az egyik, ezen a felén még egy másik törzsnek kezében. Felség! Mi azt tartjuk, hogy az osztrák-magyar államnak más a hivatása, mintsem hogy abban a lakosok kisebb része a nagyobbat féken tartsa és nemzeti sajátlagoságai kifejlésében gátolja. Mi azt tartjuk, hogy az osztrák-magyar állam, kivált a mai helyzetben, midőn két nagy hatalom és két erős nemzet közé, nyugatról és északról — be van ékelve, hivatva van, hogy a benne lakó öszszes aránylagos kisebb népségek ugy nemzetisége, mint alkotmányos szabadsága fentartására támaszul szolgáljon, mert különben fennállásának nincs értelme. Nagyra becsüljük a mi jelenleg uralkodó két nemzetnek, és pedig egyikének a műveltség, másikának az alkotmányosság körül szerzett érdemeit és távol vagyon tőlünk azon szándék, miszerint azok szerepeit az állami életben, melyek amannál szellemi, emennél pedig kiválólag történelmi politikai jellemén alapulnak, kétségbe vonjuk; azonban holmi hódítási jogon alapuló kiváltságoknak mai nap nincs értelmök és becsüket vesztik. Felség! A hol a nemzetek között ilyen összeütközések léteznek, mint Felséged birodalmában, ott a birodalom valódi jelentősége, hogy t. i. az ellentétes érdekeket közvetítse, annál nagyobb mérvben mutatkozik, mivel az összeütközés nem annyira az egyes osztályok, mint inkább egyes nemzetek érdekeit illeti. Igaz, hogy az alkotmányos államban és parlamentaris kormányforma mellett ama jogok, melyeket a korona ugy a törvényhozás, valamint a kormányzás terén gyakorol, a többség szellemében gyakoroltatnak, de a korona ily helyzetben is a kormány alakításával s uj választásokra apellálva nagy befolyást gyakorol magára a többség alakulására is, minden esetre pedig elegendő törvényes eszközökkel bír, hogy a kisebb nemzetek jogait s érdekeit is ugy a törvényhozás, valamint a kormányzás terén megvédje és az igazságtalanságnak végét vessen, avagy azt elhárítsa. Felség! Közel 20 milliót számláló szláv nemzet, mely Felséged birodalmát lakja, követeli az igazságot és nemzeti egyenjogositást s óhajtja az államjogi kérdések oly megoldását, melyben politikai és nemzeti fejlődésük, biztosítva leend; ezt ők Felséged magas trónjától azért is követelik, mivel a koronatanácsban nincsen szavuk, s mivel az ellenkező oldalon a tulnyomóság nem annyira annak tulajdon erejében, mint inkább abban fekszik, hogy az államjogi kérdések aképen vannak megoldva, miszerint a monarchia-hatalom kormány-pálczája az ő mérlegük felé hajlik. Felséged kegyeskedett hivatkozni a többi, békét biztosító államok barátságos viszonyaira. Ha őszinték ezen kötelékek, akkor sem észak sem nyugot nem veheti rósz néven, hogy a béke tartama alatt még 20 millió lakos kielégítése által gyarapodni fog felséged monarchiájának ereje, — ha pedig nem őszinték, akkor látszólagos és ideiglenes békéből azok húznának legtöbb hasznot, kiknek érdekéhen fekszik, hogy egynehány évvel később is 20 millió elégedetlen lakost találjanak e birodalomban. Ily monarchia, mint az osztrák-magyar, fentartására és védelmére nem elegendő a polgároknak csak külső, positiv törvényekkel kieszközölt odaadása, hűsége, hanem egyszersmind minden népek lelkesült áldozatkészsége is, amely pedig csakis mindnyájuk kielégítése által érhető el, különben a többség a monarchia sorsa irányában közönbössé válhatik, hacsak a külveszélyek nem válnak reményeik kalauzául.