Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-42. Dr. Miletics Szvetozár és Trifunácz Sándor válaszfelirati javaslata

42. SZÁM. 217 dása után felmerültek, nem vagyunk képesek magunknak azon meggyőződést szerezni, hogy az államjogi kérdések kedvezően és akképen vannak elintézve, hogy magyar-osztrák monarchia alaptörvényei egyáltalában, a magyar korona tartományaiéi pedig különösen jótékony reformok s intézmények alkotásának biztos alapjául szolgálhatnának. A trónbeszéd egyes egyedül a magyar korona területére szorítkozik. — Magunk is a magyar korona tartományai bérviszonyainak szemléletére szorítkoznánk, ha az államjogi kérdések, melyek a trónbeszéd szavai szerint évszázadok óta elintézetlen 'valának, el lennének intézve a magyar korona tartományai függetlenségének értelmében és érdekében; mi több : örvendenénk, ha constatáíhatnók, hogy valamint a magyar korona tartományaiban lakó, egymás segélyzésére utalt népségeknek minél nagyobb egyetértése képezné ezen függetlenségnek feltételét, ugyanezen függetlenített államállapotnak következménye is e népségeknek minél nagyobb kielégítése volna ; de mi két okból vagyunk kénytelenek tekintetünket Felséged többi tartományainak államjogi viszonyaira és helyzetére is vetni: mert az 1867-iki, az osztrák-magyar kiegyezésről szólló 12-ik t. ez. 25. szakasz azt jelöli ki ezen kapocs feltételéül, hogy t. i. Felséged többi országaiban is életbe fog léptettetni teljes alkotmányosságot, minek erejénél fogva, mindaddig, mig e kapocs fennáll, e képviselő testületnek nemcsak joga, de kötelessége is ügyelni arra, hogy Felséged többi országaiban is teljes alkotmányosság uralkodjék ; másodszor pedig, mivel Felséged többi tartományaiban valósággal oly államjogi állapot uralkodik, amely nemcsak, hogy meg nem felel a megállapított kapocs ama feltételének, hanem az alkotmányosságra egyátalán veszélyes, és mivel ily visszahatása a monarchia külviszonyaira is, a monarchia külbékéjére nézve veszélyforrása vált. Általánosan elismert tény, hogy Lajthán tul még nincsen életbe léptetve az alkotmány; belebocsátkozva a források kutatásába s bírálatába, valamint az ottani legjelentékenyebb királyságoknak történelmi államjogait elnyomó octroyált alkotmány keletkezésének szemléletébe, az általánosan ismert tényeket konstatáljuk, hogy a cseh nemzet, mely a cseh királyságban s Morvaországban 5 millióra rug, ez alkotmányt nem ismeri el, s abban részt sem vesz, •— hogy a lengyelek avval nincsenek megelégedve s az úgynevezett birodalmi tanácsból is már kilépni szándékoznak, s hogy végre a Szlovéneket és Dalmátokat csakis a kormány pressiója képes még rövid időre az abból való kilépéstől visszatartóztatni; szóval: ott az alkotmány tényleg egyedül a német nemzet kezében egy monopolt képez, mig a többi lakosság, illetőleg annak nagyobb fele része, s ezek között a 18 milliónál többre rugó szláv nemzet ez alkotmánynyal s birodalmi helyzettel folytonos küzdelemben áll. Elégületlenség uralkodik mindenütt, Galicziában, Krainábau, Bukowiniában, Daímatiában. Ausztria egy részében és Tirolban, de Csehországban az elkeseredettség legmagasabb fokát érte el. Elismeréssel párosult legnagyobb megelégedésünket és tiszteletünket fejezzük ki Felséged azon jó szándékáért, melylyel 1870-ben megkísérelni kegyeskedett, hogy az odavaló népek kiegyezése és egymáshozi közeledése által a dolgok ily állásának vége vetessék: de sajnáljuk, hogy a mint leghitelesebben is ki van mutatva, felséged magyar koronatanácsosai ez ügybe ép a kiegyezés elleneinek érdekében avatkoztak bele. S ez szolgáltait nekünk okot arra, hogy Felséged figyelmét a bajok forrására fordítsuk, a melyek az állarnjogi kérdéseknek azon megoldásából eredtek, és melyek jövőre is veszélylyel fenyegetnek. E bajok forrását nem annyira, a magyar korona és Felséged többi tartományai közötti kapocsnak módja és alakja képezi, hanem inkább, és csakis azon mérvadó nép elemeknek szelleme és törekvése, melyek az uj államjogi kapcsot létesítették. Jóllehet Szt.-István korona országainak független helyzete Felséged többi tartományai irányában tágasb tért nyithatna is a birodalom mindkét részének határain belől lakó népek egymás kö zötti kiegyezési czéljára, mindamellett a már meglevő állami dualismus keretén belül is léteznék elég KÉPVH. IROMÁNY. 1872—75 i. 28