Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-38. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése „az 1873-ik évi bécsi világkiállitáson kiállitandó tárgyak ideiglenes oltalmáról” szóló törvényjavaslat tárgyában - 1872-39. A tanügyi bizottság jelentése a kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában

198 39. SZÁM. Azon ellenvetések sem nyomatékosabbak, a melyeket pénzügyi szempontból vélnek némelyek az általam javaslatba hozott módozat ellen fölhozni. Azt mondják, nagyon nagy költséggel járnának az ily fölvéti bizottságok. Igaz, kerülnének évenkint az állampénztárnak vagy 25—-30,000 frtba:deha e módozat az egyedül lehetséges, mely fensőbb közoktatásügyünk korszerű reformjának minden halogatás nélküli, rögtöni életbeléptetését eszközölhetné, anélkül, hogy a felekezeti autonómiával szemben uj bonyodalmakat kellene fölidéznie: vájjon nem érdemel-e meg egy módozat, melynek alkalmazásától ily nagy horderejű ügy sorsa függ, évenkint 25—30,000 forintot *), midőn választási korteskedésekre milliókat egész készséggel szoktak odalökni hazánkban? Pedig meg lehetünk győződve, hogy aligha fogja egyébb módozat lehetővé tenni fensőbb közoktatásügyünk korszerű reformját; a parlamenti többség nem örömest fogna hozzányúlni az érettségi vizsga kényes kérdéséhez, egy a középtanodákról alkotandó törvényjavaslat tárgyalásánál; igen, mert jól tudja, hogy ha az érettségi vizsga bizonyítványát kötjük ki föltételül az egyetemen a rendes hallgatók fölvételére nézve, akkor lehetetlen kikerülni a felekezeti autonómiával az összeütközést. Ezért odáztatik el bizonytalan időkre a középtanodai törvény megalkotása, ezért marad a fensőbb közoktatásügy terén minden ugy, amint vagyon. A bizottság t. többsége itt is kerülte az összeütközést. Csakhogy, midőn az eddigi gyakorlat föntartását határozta el, aligha vette figyelmébe azon tömeges, megdöbbentő mérvben űzött visszaéléseket, a melyeknek az eddigi gyakorlat oly tág tért nyitott. Nem merni korszerű reformot a középtanodákon csak azért, nehogy az egyetemen való fölvétel kényes kérdésére kelljen bukkanni, s nem merni komoly reformot az egyetemen csak azért, nehogy a középtanodák kényes kérdését kelljen bolygatni: ugyan nem oly tévkőr-e ez, a melyből az érettségi vizsga-rendszer mellett nincs szabadulás? A módozat, melyet javaslatba hozni bátorkodom, érintetlenül hagyná azon jogviszony kérdését, a melyben a felekezeti gymnasiumok állanak az állam irányában. És mégis, ki tagadná? a lehető legüdvösebb erkölcsi nyomást fogná ez gyakorolni a szabad verseny terén mind az állami, mind a felekezeti, mind a magán-tanintézetekre. Miért ne lehetne tehát e módozatot már ma belevezetni a Kolozsvárott állítandó egyetemről alkotandott törvénybe oly kikötéssel, hogy az addig is, mig az alapítványok kérdésének eldöntésével a pesti m. kir. tud. egyetem szintén törvény által újjá szerveztetik, szabályrendeleti utón a pesti m. kir. tud. egyetem jogi, orvosi, bölcsészeti facultásaira rendes hallgatókul belépni óhajtók számára is kiterjeszíessék? Végre a negyedik kérdés: a tandijak kérdése. *) Tájékozásul a költségek maximumát illetőleg álljanak itt a következő számok. A fölvéti vizsga megtartására legalkalmasabb lenne természetesen a nyári két havi szünidő. Azon helyek száma, hol teljes főgymnasium létezik, addig mig e törvény életbeléptettetnék, péld. 1873. augusztus—szeptember haváig, nem lenne nagyobb semmi esetre sem 70-nél. Egy-egy fölvételi vizsga-bizottság tagjainak száma nem lenne szükség, hogy nagyobb legyen 7-nél, miután a fölvéti vizsgát az ifjaknak nem az összes tantárgyakból, hanem csak azon tantárgyakból kellene letenniök, a melyet egy vagy más facultásra rendes hallgatókul belépni óhajtó ifjaktól az e kérdésben az illető facultás tanár-karának meghallgatásával kiadott ministeri szabály-rendelet kijelölni fogott. Az ide-oda utazást beszámítva átlag nem lehet hosszabb időt igénybe venni egy-egy gymnasiumnál vagy gymnasiumokkal biró városnál, mint legfeljebb 7 napot. 70 gymnasiumos helyet véve föl Magyarországra és Erdélyre e szerint 8—9 bizottságra lenne szükség összesen évenként a fölvéti vizsgák megtartására. Ha 5 frt napidijat számítunk is 7X9=63 vizsgáló bizottsági tag számára: ez egy-egy napra nem tenne többet, mint 5X63=315 frtot, a mi két hó alatt nem tenne többet, mint 19—19,000 frtot. Számítsunk hozzá 63 tag számára utazási költségül 100—100 frtot, összesen tenne 6.300 frtot. Ezen szám már mindenesetre túlzott, mert a vasutak, gőzhajók stb. igazgatóságai ily hivatalos tisztben utazók számára ingyen-jegyeket szolgáltatni a kormány megkeresése folytán, aligha vonakodnának; azonfölül éppen nem lenne szükség valamennyi vizsgálót a fővárosból küldeni szét a legtávolabb vidékekre, hisz a szomszéd kitűnőbb gymnasiumok jelesebb tanárait is oda rendelhetné a minister a főgymnasiumos városokba. Szóval, még ily túlzott alapszámok mellett is legfeljebb 24—25,000 frtba kerülne a fölvéti vizsgarendszer, tehát még néhány ezer írttal kevesebbe, mint azon 5 tankerületi főigazgató, kik most, úgyszólván, kizárólag a kath. gymnasiumok érettségi vizsgáinak megfigyelésével foglalkoznak.