Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.

Irományszámok - 1869-1384. Észrevételek az állami számvevőszéknek az 1870-ik évi államháztartásról szóló jelentéséhez előterjesztett pót-jelentése

1384. SZÁM. 107 deltetóse czóljának, ugy a törvény értelmének is inkább megfelel, ha ezen alapok és kölcsönök kezelése, nem szétszórva, hol a rendes, hol a rendkívüli, hol pedig a hitelmüveleti kezelésnél mutattatik ki, hanem az államköltségvetésnek egy külön részében, és pedig minden egyes alapnak és kölcsönnek külön-felvétele mellett összpontosittatik, mi által egyszersmind azoknak, mint külön a törvény által meghatározott czólokra szánt alapoknak és kölcsönöknek jellege is fenntartatik. Az emiitett kölcsönök ekkénti felvétele feltételezi ugyan az azokból beruházásokra ós építkezésekre fordítandó összegeknek keresztülvezetését azon ministerium budgetjóben, melynek ressortját ezen építkezések keresztülvitele illeti; de ez sem a költségvetésre, sem az elszámolásra nézve nehézséget nem szül, ós okvetlenül szükséges, ha ki akarjuk mutatni, hogy a kölcsönök valóban és kizárólag azon czélra fordíttattak, a melyre azokat a törvény rendelte, mert, ha ezt nem teszszük és az említett kölcsönökből beruházásokra fordítandó kiadásokat csak egyszerűen, vagy mint eddig törtónt a rendkívüli kiadásoknál, vagy mint az államszámvevőszék kivánja — a beruházásokra nyitandó külön szakaszban mutatjuk ki, a hitelmüveleteknél ellenben csak a kölcsönök felvételéből eredő bevételeket, illetőleg a törlesztésre fordítandó kiadásokat veszszük fel, akkor a hitelmüveletek mórlege ki fogja ugyan mutatni az adósságok szaporodását vagy apadását, de nem fogja kimutatni, hogy a kölcsönökből folyt bevételek mire fordíttattak, és a mint az ezen elvekre fektetett előirányzat mellett egyrészt a hitelmüveleteknél mutatkozó fölösleg, tehát a törvény által bizonyos meghatározott czélokra szánt kölcsönökből folyó bevételek is a rendes ós rendkívüli kezelésnél, valamint a beruházásoknál mutatkozó hiány részbeni fedezésére szolgálnának, ugy másrészt a beruházásoknál mutatkozó hiánynak és igy azon kiadásoknak is fedezésére, melyek egyenesen és kizárólag a kölcsönökből fedezendők, az állam többi bevételei is, úgymint: adó- ós bérhátralókok, ingó államvagyon, kincstári utalványok sat. szolgálnának. Ez pedig egyenesen ellenkezik a törvénynyel, ós azonkívül okvetlenül szükségessé tenné a szóban levő kölcsönök hováforditásának külön nyilvántartását. Egészen téves továbbá azon felfogás, a mely szerint az állami számvevőszók a szőlődézsmaváltsági alapnál, valamint a sorsolási ós a gömöri záloglevél-kölcsönnól az 1872. évi előirányzat szerint mutatkozó, ós a jövő évi költségvetésbe való átvezetés czóljából kiadásba helyezett bevételi többleteket a költségvetésből egészen kihagyandóknak véli. A mint már többször említtetett, valamint a szőlődézsmaváltsági alapnak, ugy a nevezett két kölcsönnek is külön rendeltetése van, minélfogva okvetlenül szükséges, hogy, ha valamely évben több foly be, mint a mennyi ezen évben az ezen bevételekből fedezendő kiadásokra igénybe vétetni szlndékoltatik, a többlet fenntartassék azon czélokra, a melyekre a törvény értelmében kizárólag fordítandó, illetőleg azon időre, a melyben az, ezen czélokra igénybe vétetni fog. Ez esetben kétféle eljárásnak lehet helye. Az egyik abban áll, hogy alapul véve a kiadásokat, bevételül épen csak annyi vétessék előirányzatba, a mennyi a kiadások fedezékére szükséges, ós ez esetben a költségvetésben bevételi többlet nem fog mutatkozni De miután a kormánynak a kölcsönök kibocsátásánál az e részben kötött szerződések feltóteleihez, nem pedig ahhoz kell magát tartani, hogy mennyi fog a. kölcsönből az illető évben igénybe vétetni, s ennélfogva a kölcsönök folyóvá teendők tekintet nélkül arra, hogy felhasználtatnak-e azon évben vagy sem, az előirányzat ezen módja meg nem felelne a valóságnak. A másik mód tehát abban áll, hogy tekintet nélkül a kiadásra, bevételül azon összeg irányoztassók elő, a mi bevételkép tényleg várható, ós ez esetben mulhatlanul kell, hogy a bevételi többlet, vagyis az illető évben igénybe nem veendő, és igy a következő évre fentartandó összeg, a következő évi előirányzat javára kiadásba helyeztessék. Az emiitett két mód közül tehát okvetlenül az utóbbit kell követni, nem csak azért, mert ez felel meg a valóságnak, hanem azórt is, mert ellenkező esetben, ha t. i. az állami számvevőszók indítványa szerint aa említett többletnek kiadásba helyezése elejtetnék, a költségvetési mérleg javulna ugyan, még pedig tetemes összeggel, de ezáltal egyszersmind ezen, a törvény által meghatározott positiv czélokra szánt 14*