Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.

Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról

46 1351. SZÁM. ványozás valósittassók, csak két utón volna elérhető, s az ahoz kötött várakozásoknak azok egyike sem felelne. meg. Vagy azon t. i., hogy a pótkezelési időszakot a bevételek és kiadásokra nézve addig terjeszszük ki, mig az állami követelések ós tartozások elévülnek, vagy másként törlesztés alá kerülnek, a mi, hogy nem volna gyakorlatias, kitetszik abból, hogy e szerint az évi számadások zárlatát több évre, sőt némely esetben évtizedekre is el kellene halasztanunk. Vagy azon az utón, hogy a meghatározott pótkezelési határidő lefolytával minden fizetetten öszszeg a bevételeknél épen ugy, mint a kiadásoknál, számadásüag elévültnek tekintetik, s a következő évi számadásba nem mint hátralék, hanem mint uj utalványozás vezettetik át; a mi ismét nem volna czólszerü azért, mert a múlt éviből a folyó évi számadásba akként átvezetendő összegek nem levén előbb megállapíthatók, mint a folyó évi költségvetés szentesítése után, azokról, miután fedezettel nem birnak, vagy külön pótköltségvetést kellene a folyó évre készíteni, s ezt épen akkor, inikoc a múlt évi zárszámadást, s a jövő évi költségvetést is kósziteni kell, - vagy pedig a folyó évi számadásokba a múlt évi hitelmaradványokat átvezetni; ós akkor le kellene mondanunk arról, hogy a hitelmaradványok is elévülnek, s hogy a számadást valaha befejezettnek tekinthetjük; e mellett bizonyos levén még az is,^ hogy miután mindkét esetben a múlt év végén fizetetten maradt összegek tényleg kifizetés alá kerülnének, nem változna más, mint egyedül w, elnevezés, — de maga a számadás, miután a kérdéses összegek, a menynyiben azok a folyó, vagy a múlt évi kezelést illetnék, külön hasábokban volnának kimutatandók, — sokkal zavarosabbá tétetnék. A mondottakból foly, hogy a számadást ugy lezárni, miszerint az a folyó évet megillető pénzkezelést kizárólag s teljesen tartalmazza, teljes lehetetlenség s minél inkább sikerül a pótkezelós közvetítésével azon czólt elérnünk, hogy az egy évet megillető pénzkezelés a zárszámadásban együtt találjon kifejezést, miután e szerint sem a bevétel és kiadás, sem a követelések ós tartozások, sem a pénz ós értékkészlet nem volna kimutatható ugy, a mint tulajdonképen áll, hanem csak mesterséggel combinált számokban, annál messzebb maradnánk el a főczóltól, t. i. az igazságtól. Az állami számvevőszék meggyőződése szerint leghelyesebb számadás az, mely a bevételeket ós kiadásokat ugy tünteti elő, a mint azok a folyó évi tizenkét hónap alatt a pénztárak által elszámoltattak, a hátralékokat és más vagyonkészleteket, — a kószpónzmaradványokat, a termesztmények, anyagok ós szereket kivéve, — pedig ugy mutatja ki, a mint azok a pótkezelós, azaz márczius végével tényleg állottak. Az állami számvevőszék, a mint fönebb kinyilatkoztatta, a mi számviteli rendszerünket a pótkezelést illetőleg, annyiban tekinti hiányosnak, a mennyiben azt nemcsak előírásra, illetőleg az utalványozásra, hanem a pénzkezelésre vonatkozólag is kiterjesztjük. A pótkezelésre nézve létező szabály egész általánosságban hangzik, hogy t. i. a múlt évi hitel rovására márczius végéig utalványozni, april végéig fizetni lehet; de miután arról, mily feltótelek, minő megszorítások között lehet utalványozni, illetőleg fizetni, szabály ós intézkedés nem létezik, ós a ministerium mindaddig, mig a inult évi hitel tart, az első évnegyedben a múlt évi hitel terhére utalványozhat, tekintet nélkül arra, vájjon a jogczim, melyen az utalványozás alapszik, a múlt vagy a folyó államháztartásban gyökeredzik-e? önként íoly, hogy a múlt évi megtakarítások nem csekély részben használhatók fel a folyó évi szükségletek fedezésére, még pedig a nélkül, hogy a törvény által meg nem engedett átruházásokká válnának, melyek ellen, — miután szabályra nem támaszkodhatik, — az állami számvevőszók alig ha sikerrel szólalhatna fel, habár ezen eljárás a hitel minden áron való kimerítését eredményezvén, a pótkezelés természetes czéljával homlokegyenest ellenkeznék is. E nehézséget az állami számvevőszók készséggel elismeri; mind a mellett, — hogy addig, mig a pótkezelés e tekintetben is, tehát teljesen szabályozható lesz azon törvényjavaslatban, melyet az állami számvevőszók az államszámvitel rendezése tárgyában előterjeszteni törvényesen kötelezve van, — hogy a fennt jekett számviteli nehézségek elháríthatok, s az állami zárszámadás a maga törvényes idejében kel-