Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.

Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról

44 1351. SZÁM. V. Kamatozó kinostári utalványok. A kibocsátott kincstári utalványokért befolyt bankórtókben .... 2.405,500 frt — kr. de évközben visszaváltatván . 353,300 „ — „ a forgalomban 2.052,200 frt — kr~ értékű utalvány maradt. Miután ezen összeg azon állami követelések összegét, melyeket az 1870. évi XI. törvény 4. §-a ezen kincstári utalványok fedezetére kijelölt, nemcsak tul nem haladja, hanem még hatod részben sem éri el, a kibocsátott utalványok magassága megjegyzés alá nem esik. VI. Vert fémváltópénzek. A hivatalos „Budapesti Közlönyben" az állami számvevőszék részéről közzé tett kimutatás szerint az 1870. év végéig vert 20 és 10 krajczáros ezüst váltópénz összege tett . 9.800,751 frt 60 krt az 1871. évi juniushó végéig ezen összeg 10.348,lU9 frt 30 krra növekedett, ebből forgalomba volt bocsátva . 10.217,305 frt 10 kr. Miután az 1868. TII. t. ez. 10. §-a szerint Magyarországban a 10 kros pónsjegyek helyett magy. ezüst váltópénzben 3,300,000 frt — kr. bocsátható forgalomba, és a forgalomnak átadatott és a 26. millió forintnyi régi 6 pengő krajezárosok összegéből a birodalom mindkét részében . . . 24.735,541 frt 20 kr. tényleges beváltás alá került, mely 30% azaz 7.420,662 frt 30 kr. erejéig uj 10 és 20 kros magyar ezüst váltópénz által helyettesíthető, kiderül, hogy a forgalomba bocsátható magyar ezüst váltópénz összesen 10,720,662 frt 30 krt tett, és hogy ezen összeg a tényleges pónzveretós által tul nem haladtatott. Megjegyzi végre az állami számvevőszók : hogy az államadósságokról vezetett számadások érdemleges vizsgálatába teljesen még azért nem bocsátkozhatott, mivel az államadósság felvétele czóljából kötött szerződések, az illető hitelmüveletek keresztülvitelére nézve megállapított eljárási szabályok, a hitelmüvelet keresztülvitelének történelmi leírása, a törlesztési vagy kisorsolási tervek, ós az időn kinti kisorsolások eredményei, ha bár azokat ismételve megsürgette, vele mindeddig nem közöltettek. Számviteli tapasztalatok. Az 1870. évi zárszámadás, s kapcsolatosan azzal e jelentós az 1870. XVIII. t. ez. 22. §-a rendeleténél fogva f. ó. september 1-én lett volna az országyülós elé terjesztendő. E határidő azonban, eltekintve az egyes ministeriumoknál előfordulható, s valóban előforduló késedelmezóstől, valamint eddig nem volt, ugy a jövőben sem leend megtartható mindaddig, mig a fennálló államszámviteli rendszer kellőleg módosítva nem lesz. Annak, hogy az állami zárszámadás elkészítésére törvényesen megállapított határidő minden igyekezet daczára sem tartható meg, főoka azon számviteli rendszer, melyet a kormány az államvagyonnál, a sótermelésnél ós a lótenyószintézeteknél alkalmaz. Ugyanis : az államvagyonnál, a sótermelésnél, a lótenyószintézeteknél a számlakönyvek vezetését maguk a kezelő hivatalok teljesítvén, ezek eltórőleg a pénz- s postaügyi igazgatósági számvevőosztályoknak, s a ministeri számvevőségeknek eljárásától, — az általok könyvelt számadási ágakra nézve nem készítenek évnegyedenként pénzkezelési, annál kevésbé a számadási óv végével részletes zárszámadás gyanánt rovatonként sommázott kivonatokat, hanem készítenek tételenként részletezett, igazolási okmányok kai