Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.
Irományszámok - 1869-1352. A magyar királyi minisztertanács észrevételei, melyeket a magy. kir. állami számvevőszék által az 1870-ik évi államháztartás, államvagyon és államadósságok kezelése körül szerzett számviteli tapasztalatairól 1871-ik évi oktober 27-én 2903. sz. a. tett részletes jelentésére a m. k. ministerelnök az országgyülés elé terjeszt
296 1352. SZÁM. 5-ik melléklet a 1352. számú irományhoz. A földművelési, ipar- és kereskedelmi m. k. ministernek észrévételei és fölvilágositásai A magy. kir. állami számvevőszék által az 1870-ik évi államháztartás, államvagyon és államadósságok kezelése körül szerzett számviteli tapasztalatairól 1871-ik évi október 27-én 2903. sz. a. tett részletes jelentésére. A számvevőszék ellenvetést tesz az iránt, hogy az 1870. évi dohánykiállitásra az 1869. évi hitel vétetett igénybe, s ezen eljárást megrovandónak véli azért, mert állítása szerint az 1869. évi számadás már befejezve lévén, ezen év hitele többé igénybe vehető nem volt. A pótkezelésre nézve, mint a számvevőszék a jelentés 39. lapján (3-ik bekezdés) maga is beismeri, ekkoráig azon egyedüli szabvány létezik, hogy a múlt évi hitel rovására márczius végéig utalványozni s ápril végéig fizetni lehet, egyéb megszorítás nem létezvén, a ministerium intézkedését, a határidő megtartásán kivül sem a költség jogczime, sem egyéb körülmény nem akadályozza. A szóban forgó 1000 írt 1870. évi márczius 14-én 5258. számú rendelettel tétetett folyóvá, s az országos gazd. egylet által ugyanazon hó 28-án fel is vétetvén, a szabályrendeletnek elég tétetett, s minthogy az 1869. évi' kezelés az utalványozást illetőleg csak 1870. márczius végével, a lerovást illetőleg pedig csak ápril végével tekinthető befejezettnek, alaptalan azon állítás, hogy az 1869. évi zárszámadás befejezte után vétetett volna a szóban forgó 1000 frt igénybe. De magát a költség jogczimét tekintve is, alig lehetne a ministerium eljárását nehezményezni; ugyanis: A kérdéses hitelrészlet felvétetett, hogy abból a kiállítási helyiség berendezése, s a kiállítók s termelők jutalmazása eszközöltessék, s minthogy a kiállítás a megelőző "1869. év terményeiből rendeztetett, s a jutalomdijak buzdításul s elismerésül szolgálandók azon buzgalom. és sikerért, melyet az illetők ezen termények létrehozásánál kifejtettek, kétségbe vonhatlan, hogy a költség jogczime 1869. évben gyökerezik, s ha még tovább menve tekintetbe vétetik, hogy az 1870. évi kiállításra nézve a tárgyalások már 1869. évben megkezdettek, s a kiállítás állami segélyezése leginkább csak azért volt eszközölhető, mert a költségre nézve az 1869. évi hitel fedezetet nyújtott, ugy önkényt azon következtetést vonhatni, hogy a ministerium eljárása a szabályszerűség mellett indokolt ós következetes is volt. A lótenyósz-intózetek 1868., 1869. ós 1870. évi kezelési eredményének összehasonlításaiból azon következtetést vonja a számvevőszék, hogy 1868. óv irányában a következő 2 óv kezelése ugy a bevételnél, mint a kiadásnál kedvezőtlenebb. A bevételeket illetőleg ezen állítás tévessége magából a számvevőszók kimutatásából kiderül, — ugyanis: , A kimutatás utolsó előtti hasábja szerint az összes mónesintózeteknól volt : Bevétel 1868. évben . . ... .. . . . . 920,092 frt 55 kr n 1869. „ . . ... . . . . . 1.206,822 „ 19V 2 kr „ 1870. „ 1.313,880 „ 63 kr tehát épen ellenkezőleg a bevételi eredmény kedvezőbb, és pedig :
