Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.

Irományszámok - 1869-1352. A magyar királyi minisztertanács észrevételei, melyeket a magy. kir. állami számvevőszék által az 1870-ik évi államháztartás, államvagyon és államadósságok kezelése körül szerzett számviteli tapasztalatairól 1871-ik évi oktober 27-én 2903. sz. a. tett részletes jelentésére a m. k. ministerelnök az országgyülés elé terjeszt

1352. SZÁM. 297 1869. évben 1868. irányában . . . . - . . . 286,729 frt 64 % krral 1870. „ 1868. irányában pedig . . . . - . . . 393,788 „ 08 krraá. Ezen eredmény azonban szintén nem adja hű képét a kezelésnek, ha a figyelembe vesszük, hogy 1868. évben azon termények értéke, melyeket a ménesbirtok a ménesintézeteknek adott, sem például a lovak értéke, melyeket a telepek átvettek, kölcsönösen az illető gazdaság és intézet közt készpénzben fel nem számíttattak. Jelenleg például a mezőhegyesi gazdaság át ad 50,000 frt értékű takartmányt a ménesintézetnek, az idézett érték a gazdaságnál mint jövedelem, a ménesintézetnél pedig ,,lovak tartása" rovaton mint kiadás számittatik fel, — 1868. évben ily kölcsönös kiegyenlités számadásilag nem történt, az 1868, évi eredmény tisztán csak a készpénzben clöforiult bévé te leket s kiadásokat foglalja magában, s épen azért az 1868. évi eredményeket az 1869. ós 187 0. évbeliekkel összehasonlítani sem lehet, s tekintve az 1867. évi bő termést, s az 1868. évi magas gabona árakat, meglehet, hogy ha ily kölcsönös leszámolás eszközöltetett volna, a gazdaságok jövedelme felért volna a későbbi évek jövedelmével, de viszont a mónesintézetek kiadásai ily mérvben nagyobbak leendettek. Az 1869. ós 1870. évi eredmények összehasonlításánál kimutatja a számvevőszók, hogy az 1870. évi bevétel az 1869. évinél 107,058 frt 43 y

a krral nagyobb, tehát kedvezőbb volt, s ezen kedvezőbb eredmény feletti indokolása helyes. — A kiadásnál az 1870. évi eredmény az 1869. évinél 332,816 frt 18 krral volt nagyobb tehát kedvezőtlenebb, s ezen kedvezőtlen eredményt azzal indokolja, hogy 1869. évben tenyószanyag vásárlására fordított 55,769 frt a rendes kiadások közt számoltatott fel, míg ellenben 1870. évben az ilynemű költség a rendkívüli szükségletek közt fordul elő. — Ezen indokolásnak ha elfogadható volna is, épen ellenkezőt kellene bizonyítania, mint a mi bizonyítani czóloztatik; mert ha 1869-ben oly költség is számíttatott fel, mely 1870. évben nem fordult elő, s ezen költség tenné a különbséget, akkor az 1869. évi összkiadásnak kellene nagyobbnak lenni az 1870. évinél holott épen az ellenkező áll. Az 1870. évi nagyobb költség kútfeje a mének létszámának tetemes szaporításában rejlik, mit azon körülmény igazol, hogy a mónesintézetek átvétele alkalmával a mének létszáma volt 1200 drb, ezen létszám 1869. évben 1422 darabra, 1870. évben pedig 1629 darabra emelkedett, s így e két utóbbi évben évenként több mint 220 darabbal szaporodott. A számvevőszók összehasonlító kimutatását (50 ós 51. lap.) illetőleg következő jegyeztetik meg. A központnál 1868. évben 1,736 frt bevétel irányában 947 frt 95 kr,, kiadás, tehát 7ő8 frt 5 kr. tisztajövedelem mutattatik ki, mi eléggé igazolja, hogy 1868. évben, midőn a mónesintézetek a közös hadügyministeriumnál kezeltettek, központi költség fejében Magyarországra mi sem rovatott fel, — 1869. évben a központnál 82,321 frt 46 kr tiszta kiadás fordult elő, mi abban leli magyarázatát, mert ez évben a ménes intézetek részére, saját bevételeik levonása után 680,400 frt kiadási átalány engedélyeztetett, és az intézetek részére beszerzett ágy neműek, továbbá a ménesek és mén telepek számára vásárolt tenyószanyag ós mének a központ által vásároltattak, és a költség is ott számoltatott fel, továbbá a szakszámvevőségón kirül a lótenyésztési ügyosztály költekezése is 5 hónapon át ezen átalány rovására fedeztetett. 1870. évben a központnál csakis a központi parancsnokság ós a szakszárnvevősóg költségei számoltatnak fel, ós ez okozza, hogy 1869. óv irányában a kiadás csökkenése több mint 60,000 frtot túlhaladja. Ezen kimutatásból egyelőre csak azon következtetést lehet vonni, hogy 1-ször. A bábolnai gazdaságnál a hiány évenkint növekedik, mi abban leli magyarázatát, mert ezen birtok régóta elhanyagolva lévén, folytonos és nagyszerű beruházásokkal kell annak jövedelmezósót emelni; a nagyobb költség tehát tisztán tőke befektetésnek tekinthető, ós, 2-szór hogy a móntelepeknól a hiány szintén évenkint szaporodik, a mi mint már fentebb is említve volt, a mének létszámának tetemes szaporításában leli indokolását. KÉPVH. IROMÁNY 1869/72. XIV. 33