Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.
Irományszámok - 1869-1352. A magyar királyi minisztertanács észrevételei, melyeket a magy. kir. állami számvevőszék által az 1870-ik évi államháztartás, államvagyon és államadósságok kezelése körül szerzett számviteli tapasztalatairól 1871-ik évi oktober 27-én 2903. sz. a. tett részletes jelentésére a m. k. ministerelnök az országgyülés elé terjeszt
1352. SZÁM. 295 ban, kiknek nagyobbrósze 6 havi felmondás mellett, tehát ideiglenesen s bizonytalan időre lévén felvéve, azok megszerzése bajjal, kiképeztetése pedig sok fáradsággal jár. E tisztviselők rendesen napidijasokból neveltetnek, de alig ismerkednek meg közelebbről a szolgálattal, már is rendesen magánpálya-igazgatóságok részéről előnyösebb ajánlatok által elvonatnak az igazgatóság szolgálatából. Például szolgálnak az igazgatóság titkárságának főbb tisztviselői, kik 3 év óta nem egyszer, hanem részben ismételve változtak, jobb anyagi helyzetet nyujtő egyéb szolgálatokat fogadván el. Ebből látható, hogy a nem műszaki tisztviselők anyagi helyzete nem olyan, hogy azok javára ideiglenesen rendszeresített működési pótlék igazolva nem volna. A nem műszaki tisztviselők kisebb felét azon 7 ministeri tisztviselő képezi, kik erőfeszitőbb és aránylag nagyobb felelősséggel járó tevékenységükért nyerik az esetről esetre a ininisterium áltat megállapított működési pótlékot, mely azon anyagi veszteség némi pótlásául nyujtatik nekik, hogy az igazgatósághoz történt kirendeltetésük folytán külfoglalkozásokkal nem bízatnak meg, mert nagy feladatuk miatt folytonosan az irodai szolgálathoz vannak kötve. A vonalozási munkálatokra és a központi iroda részére előirányozva volt 50,000 frtból törtónt 20,036 frt 51 krnyi megtakarításra nézve inegjegyeztetik, hogy a nyiregyház-ungvári vonal előmunkálatainak költségei eddig csak kisebb részben lettek megtérítve, ugy hogy még körülbelül 5800 frtnyi költségrészletnek a mellékköltségekkel együtt leendő megtérítése van hátra. A zákány-zágrábi vonalnál mutatkozó 854,807 frt 65 krnyi hitel tulhágás csak látszólagos, és onnan ered, hogy a közlekedési ministerium az eddigi gyakorlat szerint a vasútépítésre egyszer megszavazott összegeket a pótkezeJósi időn túl is igénybe vette, mig a számvevőszók ugyanazokat elóvülteknek tekinti. Végre a miskolcz-bánróvi, károlyváros-fiumei, salgótarján-rutkai és hatvan-szolnoki vonaloknál mutatkozó megtakarításokra nézve megjegyeztetik, hogy ezen vonalokon az építés a reményeltnól hátrább maradt, a hatvan miskolczi vonalnál ós a hatvani pályaudvarnál pedig a megtakarítás onnan származik, hogy egy részt a leszámolás a vállalkozókkal ez ideig még végérvényesen megejthető nem volt, más részt pedig az előre nem látott kra felvenni szokott hányadok bizonyos részletei valósággal megtakarítva lettek. Azon számvevőszéki megjegyzésre, miszerint a vasutak építésén ól a tetemes megtakarítások az által keletkeztek, miszerint az illető \állalkozók szerződésszerű kötelezettségeiknek eleget nem tettek, — szükségesnek látszik azon tényt megemlíteni, hogy a vasutépitószeti vállalkozók szerződésileg az egész munka bevégzésére vannak csak* határidőhöz kötve, hogy azonban annak egy-egy évben hányadrészét tartoznak elvégezni, előre meg nem határozható ; a ministe r iumnak kötelessége azonban az előirányzatban oly összegeket felvenni, hogy kedvező munkakörülmények s igy nagy teljesítmények esetére se legyen fennakadás a fedezet hiánya miatt. Pesten, 1872. január 16-án. Tisza Lajos közmunka és közlekedési minister.
