Képviselőházi irományok, 1869. XIII. kötet • 1247-1350. sz.

Irományszámok - 1869-1314. Törvényjavaslat az „osztrák-magyar Lloyd” gőzhajózási vállalattal a tengeri postaszolgálat ellátása iránt kötött szerződésről

1314. SZÁM. 143 De legyen ez bármikép, tény az, hogy most, midőn az 1865-ki szerződés végét éri, a magyar kormány már teljesen megváltozott viszonyokkal állott szemközt. Tény az, hogy a Lloyd előbbi balesetei és ballépései következéseit e pillanatban nagyrészt legyőzte és vagyoni helyzete inegjavultából bizonyos fokú önállóságot meríthet; tény az, hogy sok évi tapasztalásaira támaszkodva, roppant anyagi ós szellemi tőke felett rendelkezve, kiterjedt menetei és jól szervezett ügynökségei által tág kört foglalván működésének, a földközi tenger egyik leghatalmasabb vállalatává küzdöttte fel magát, mely 1868. óta közös lobogónknak tiszteletet ós tekintélyt szerez, mindazon tengereken ós mindazon országokban, melyekre összes tengeri kereskedésünkkel az ország geographiai fekvésénél fogva utalva vagyunk. Azon félreismerhetetlen előnyökön kivül, melyeket' ily vállalat fennállása kereskedelmünk ós iparunk érdekében nyújt, egy igen fontos politikai momentumra is kívánnám a tisztelt országgyűlés figyelmét fordítani. A nélkül, hogy kutatnék, minő sikere és positiv haszna volt eddig azon hathatós pártfogásnak és tetemes pénzbeli segélyezésnek, melyben az előbbeni kormányok a Lloydot részesítették, arra nézve — ugy hiszem — nem foroghat fenn kétség, hogy azon rendes meneteknek, melyek által a Lloyd a keleten szókelő követségeink ós consulatusainknak a monarchiával való kapcsolatát láthatóan fenntartja, rögtöni megszüntetése, midőn minden más nemzet nemcsak ragaszkodik saját hasonló intézményeihez, hanem azokat vetélytársaik leszorításában készségesen támogatja, hogy — mondom — ily önkénytes abdicatió ópen akkor, midőn Magyarország államiságának ismét érvényre jutásával a kelet viszonyai fokozott figyelmet igényelnek részünkről, politikai tekintélyünkön igen érzékeny csorbát ejtene. Az egyszerű megszűnésnél azonban még roszabb is következhetnék be. A Lloyd hajói nagy részének szerkezete s egész üzleti szervezete — miként ez múltjánál fogva máskép alig is lehete — üzlete eddigi nemével szoros kapcsolatban állván, a vállalatnak rögtön más, tisztán kereskedelmi elvekre fektetett áruszállítási üzletre való átmenetele, daczára lényegesen megjavult vagyoni helyzetének, most is csak érzékeny áldozatok mellett mehetne véghez, melyek helyrehozása ismét évek munkájába kerülne, s melyekben könnyen része lehetne az államnak is, mivel ez a Lloydnak 3 millió frttal hitelezője, a saját követelését megelőző többi adósságra nézve pedig annak kezese- Ezen Körülmény, a mint kell hogy igényei mérséklésére birja a társulatot, ha el kívánja nyerni jövőre is az osztrák-magyar posta szállítását, ugy az állam részéről való teljes elejtetóse esetén igen könnyen rávihetné, hogy mielőtt rá szánja magát említett áldozatokra, más államnak ajánlja fel szolgálatait, melyeket ez valószínűleg nagy készséggel fogadna el. Ekkor azután az abdicatió kereskedelmi ós politikai tekintetben teljes volna, s következései előreláthatólag oly kárt okoznának, melynek árán drágán vásárolnánk meg a postaszállitás fejében kívánt összeg megtakarítását, A magyar kormánynak még egy másik eshetőséggel is számot kellé vetnie. Ha Magyarország, nem méltatva eléggé a feljebb érintett állami momentumokat, nem számolván kereskedelmünk jövendő fejlődésével ós annak szüksógkópeni feltételeivel, s engedve azon a múltra nézve többó-kevésbe igazolt antipathiáknak, melyek a Lloyd ellen a magyar tengerpartnak - bár ennek eddigi elszigeteltsége mellett nagyrészt természetes — elhanyagolása miatt itt-ott nyilvánultak; ha — mondom — Magyarország élve a most kínálkozó alkalommal, a maga részéről végét vetné a Lloyd-dal való minden közösségének: a bizonyossággal határos valószínűséggel mondhatni, hogy a példát Austria nem követné, s ha nem kívánunk vele osztozkodni, kész lesz csekély áldozat árán — egészen magának tartani meg a Lloyd-ot. Fölösleges is talán körülményesen fejtegetni, mily káros következésük, mily végzetessé válhatnék ezen fordulat ópen azon érdekekre .nézve, melyeknek szolgálni kívánunk: nemzeti hajózásunkra, temgerpartunk emelkedésére. A a mire hosszú évek során át — akaratunk és saját tengerpartunk megfelelő részeltetése nélkül — költötték a mi pénzünket is, azt most egyszerűen odaengedni, midőn egy hatalmas eszközök felett rendelkező, megerősödött vállalat áll előttünk, midőn a régi szerződós lejártával alkalmunk nyílik saját szavunk és saját érdekeink érvényesítésére, midőn tengerpartunknak az országgal való vasúti összeköttetése ós a fiumei kikötő kiépítése folytán mi is oda jutunk, hogy kőzve!len hasznát vehessük ama vállalatnak: — ennél, ugy vélem, helyesebben, az ország és tengerpartunk érdekének inkább megfelelően cselekedett a kormány akkor, midőn a 1865/7. évi XVI. t. ez. VI. ez. 8-dik kikezdésóben különben is a kereskedelmi ós vám-