Képviselőházi irományok, 1869. XIII. kötet • 1247-1350. sz.
Irományszámok - 1869-1314. Törvényjavaslat az „osztrák-magyar Lloyd” gőzhajózási vállalattal a tengeri postaszolgálat ellátása iránt kötött szerződésről
1314. SZÁM; 133 hettek a megszabott mórtékben. A hajógyár építése roppant összegeket (teljes elkészültóig 1860. mintegy 6 millió frtot) emésztett meg, a tőkeszaporitás fejében törtónt megrendelések után tetemes fizetési kötelezettséggel állt a vállalat szemben, és az uj részvények s uj kölcsön elhelyezése nem sikerült. Szorult helyzetében 1857-ben magas kamat mellett 4 millió forintnyi kölcsönt vett fel az igazgatótanács az osztrák hitelintézettől az állam garantiája mellett s ennek betudása mellett utóbb hat millió forint erejéig rósztvett a hitelintézet által kibojcsátott sorsolási kölcsönben. Egyúttal — látva, hogy az állandó egy millió frtnyi államsegély a folytonos veszteséggel járó vonalak fenntartási költségeit nem fedezi — a fennálló postaszerződésnek azon irányban való módosítását kérte, hogy a segélyezés kulcsát a hajók által megjárt tengeri mértföldek száma képezze. Ezen kívánság igazoltságát lehetetlen lévén félreismerni, 1858. deczember 30-án csakugyan uj szerződés jött létre, mely az 1851. évi szerződésben kikötött idő hátralévő részére, azaz 1864. végéig olykóp szabályozta az állam és a Lloydtársulat közti, most már nem merőben segélyezési viszonyt, hogy a szerződésbe foglalt külföldi vonalak fenntartása fejében a gyors menetű utazásoknál 4 frt 20 kr., a közönséges járatoknál pedig 3 frt 50 krnyi kárpótlás fizettessék a Lloydnak minden megjárt tengeri mértföld után, ellenben a külfölddel váltott levelezésekért eddig a Lloydnak járt tengeri levélporto ez időtől kezdve az államnak maradjon. Az összeg, mely ezen számítás szerint jutott a Lloydnak, megközelítette évenkint a 2 millió forintot. Eme jelentékeny járulék, a mint megközelítőleg okvetlenül megfelelt azon szolgálatnak, melyet a vállalat az állam érdekében tett, ugy bizonyára elég is lett volna a vállalat pénzügyi viszonyainak állandó megszilárdítására, ha ez oly tetemes idegen tökóvel nem lett volna terhelve. így azonban az 1858. évi kereskedelmi crisis ós az olasz-franczia háború kitörése ismét a bukás szélire sodorta, melytől csak ugy menekült, hogy a rég szándékolt, de még mindeddig nem sikerült negyedik kibojesátású 3 millió forintnyi részvényeinek elzálogosítása mellett a nemzeti banktól hasonló összegű előlegett vett fel. Ezen előlegért az állam garantiát vállalt épugy mint előbb a hitelintézeti kölcsönért, a következő 1859. évben pedig azt a nemzeti banktól egészen magára vállalta át, a visszafizetés módozatának megállapítását későbbre tartván fenn. Ilymódon látszólag ismét kedvezőtlenebbé lett a vállalat pénzügyi helyzete, a mennyiben 9 millió (helyesebben 9.450,000) frtnyi részvénytőkéjével 6 millió frt elsőbbségi kölcsön, 6 millió frt hitelintézeti kölcsön és 3 millió frt állami kölcsön, összesen tehát 15 millió frtnyi adósság állt szemben. Ennek következtében az első évben (1859-ben) az első kibocsájtásu 3 millió frtnyi részvények garantirozott 4°/ 0 kamatjain kivül nem is fizethetett részvényeseinek sem kamatot sem osztalékot. De már a következő 1860. évben határozottan jobbra fordult a vállalat sorsa, s azután és folyton tartott a javulás. Az 1856., 1857., 185 Q ., 1859. években elmnlasztott órtókjegyzések s ez évek positiv veszteségei mintegy 2.400,000 frtnyi deficitet képviseltek, mely — további leplezés nólkül -•- a részvénytőke rovására vezettetett be a társaság könyveibe. A triesti hajógyár építése 1860-ban befejeztetvén, gond fordíttatott reá, hogy az abba fektetett tőke legalább a lehetőség szerint gyümölcsözzön. Magában az üzlet. vezetésében czólszerii reformok hozattak be. Ilykópen az utolsó 3 millió frtnyi adósság visszafizetésére nyert moratórium ós a 2 millió forintot meghaladó évi állami járulók mellett lehetővé vált, hogy az üzlet folyó költségei fedeztethettek, a részvényeseknek nem több ugyan, de a 4°/ 0 kamat rendesen kiszolgáltathatott, a megszabott órtókjegyzések és a biztosítási ós tartalékalap növelése, illetőleg a deficit leszállítása szabályszerüleg vógbemehettek, s a vállalat nemcsak nem volt többé kénytelen — 1859 után — ujabb adósságot csinálni, hanem a máris reá nehezülő terhet a szabályszerű törlesztések által folyton apaszthatta. Ezen szemlátomást való javulásban lelte a vállalatot az eredetileg 1851. évben kötött ós 1858ban megújított postaszerződósnek 1864. év végére határozott letelte. A részint önhibája által okozott, részint rajta kivül álló okokból eredt csapások és veszteségek következéseit akkor is sinlette ugyan még a vállalat, mindazonáltal nem volt többé kénytelen a postaszerződós megújítása iránti kérelmét mer ben pénz-
