Képviselőházi irományok, 1869. XII. kötet • 1148-1246. sz.

Irományszámok - 1869-1157. Törvényjavaslat a német birodalommal 1871. évi október hó 5-én kötött távirdai egyezményről

1157. SZÁM. 69 arra indították az észak-német szövetség kormányát, melynek kezébe ment át azóta, az összes németországi távirda-intózetek főigazgatása, hogy — élve a baden-badeai szerződés 12. csikkében minién egyes szerzU) fél számára fenntartott egy évi felmondás jogával — mág 1370. évi deczíinber hó folyamában a szerződóst kellő alakban felmondja, mihez képest az folyó 1871. évi deezember 31-kén érvényét veszti. Az 1865-ben Parisban kötött és 1868-ban Bécsben átvizsgált általános nemzetközi távirdai egyezmény, melynek a most megszűnő távirda-egyletat képező államok is részesei, magában foglalja ugyan mindazon elveket és határozatokat, melyek az egyes államok kölcsönös távirdai viszonyait a könnyű és rendes közlekedés szempontjából szabályozzák. De ezen általános nemzetközi távirdai egyezmény már eredetileg is csak azt tűzvén ki feladatául, hogy a sörgönyváltási szolgálatot mindenütt egyenlő elvek szerint szabályozza, ós az alkalmazandó árszabályra nézve az általános forgalomban érvényes díjtételek maximumát határozza meg : nemcsak nem ellenzi, hanem egyenesen fenntartja a szerződött államok azon jogát, hogy egymás közt külön szerződéseket köthessenek, melyek a díjtételek lejebbszállitását, az illetékek leszámolásának egyszerűsítését, a forgalom gyorsítását ós könnyebbitését czólozzák. És valóban, alig van már állam, mely a szomszédjaival való távirdai közlekedésre nézve a nemzetközi árszabályzatban szabottaknál alacsonyabb dijakat, s más, ugy a közönség, mint a szolgálat érdekében fekvő könnyítéseket ne létesített volna. Ezen a fennállott távirdaegyletben a tiszt3lt országgyűlésnek is helyeslésével kiváló módon érvényesült, de kisebb-nagyobb mórtékben valamennyi szomszóijaink irányában tényleg gyakorlatban lévő kedvezményből épen a monarchia ós Németország közötti, reánk nézve oly nagy fontossága forgalmat zárni ki, nem lehetvén sem egyik, sem másik félnek szándéka: igen könnyen találkoztunk a német birodalom kormányával azon óhajtásban, hogy a folyó év végén megszűnő távírda-egyleti egyezmény helyébe, ha más alakban ós részben más alapon is, uj szerződés lépjen, mely a változott körülményekre, s a szerzett tapasztalásokra tekintettel legyen ugyan, de az egyletben nyújtott kedvezményeket — lehetőség szerint — továbbra is biztosítsa a közönség számára. Ezen közös óhajtásból fejlett tárgyalások eredménye gyanánt van szerencsém benyújtani a két fél meghatalmazottjai által folyó évi október hó 5-ón Bernben aláirt, eredetileg magyar és német nyelven szerkesztett szerződést, illetőleg az annak beczikkelyezósét tárgyazó törvényjavaslatot. Ezen szerződésnek 1., 2., 3., 5. s 10. §§-ai az 1868-iki szerződésből majdnem változatlanul vótetvón át, csakis azon változásokat kell indokolnom, mslyek az uj szer/iőUs lényeges tartalmit kéoezik A jelen 1871. óv végével lejáró régi szerződésnek azon határozatai, melyek az illető államok egyezkedését távirda-egyletté minősítették, nevezetesen annak 3. ós 8. czikke, melyek elseje „azon távirati, sürgönyzést, mely a magas szerződő felek közül kettőnek vagy többnek vonalait érinti, . .... egyleti sürgönyzésnek" nevezi el, másodika pedig „ezen egyleti sürgönyzés szállitásáért bevett illetékeket" bizonyos arányszámok szerint elosztandó „közös tulajdonul" mondja ki, — a jelen szerződésből kimaradván, maga az egylet is, mint olyan létezni megszűnik; megsziinhetik pedig azért, mert a jövedelem közösségében végződő szorosabb egyesülésnek legfőképeni oka is, mely abban állott, hogy az egyleti államok geographiai fekvése és a sürgönyszállitásra használható útirányok sokasága mellett — ha minden egyes állam számára külön díjtételek, állapittatnak meg — szintén lehetetlenné vált volna a sürgönyök egyenlő díjazása ós a dijak helyes felosztása, — a németországi államoknak e tekintetben egy testté egyesülése folytán megszűnt. A tisztelt országgyűlés előtt fekvő uj szerződésben mindazonáltal gondoskodva van arról, hogy a megszűnő egylet előnyei ugy a forgalom, mint a szolgálat tekintetében el ne enyészszenek. A mi először is a monarchia ós Németország közt váltott sürgönyök díjazását illeti, az azoknak meghatározására nézve eddig fenálló elvek az uj szerződés által változást nem szenvednek, csak hogy a 40 krajczáros tételek 50 krajczárra, a 80 krajczáros tételek 1 forintra emeltetnek. A sürgönyzési dijaknak a múlt 1870. év folytában életbelépett tetemes leszállítása mindenütt igen érezhető csorbát ejtett a távírda-intézet jövedelmén s ennek következtében jelentékeny áldozatot rótt a távir-