Képviselőházi irományok, 1869. XII. kötet • 1148-1246. sz.
Irományszámok - 1869-1157. Törvényjavaslat a német birodalommal 1871. évi október hó 5-én kötött távirdai egyezményről
70 dai forgalom könnyebbitésének érdekében — az ország egyéb jövedelmi ágaira. — Nálunk Magyarországon még bátran állithatni ugyan, hogy a dijleszállitás szószólóinak igazat fog adni a tapasztalás, mert az ipar és kereskedésre háruló hasznon kivül a orgalomuak ép a sürgönyzós olcsósága által előidézett növekedése bizonyára kevés év alatt helyrehozza a távírda kiadásai és bevételei közti helyes arányt. — Nem ugy Németországban, melynek már "ezelőtt is kifejlett forgalma teljességgel nem fokozódott ós nem fokozódhatott olyan gyorsan, hogy hamar ellensúlyozhassa a dijak leszállítását, s a távirda-jövedók bevételeinek csökkenése tényleg oly mórtékben mutatkozott, minőt nem is gyaníthattak. Ezen váratlan tapasztalás, valamint az intézet költségeinek s a forgalom igényeinek folytonos szaporítására való tekintet arra birták a uémet birodalom kormányát, hogy képviselői által az osztrák-magyar monarchia és Németország közt váltott sürgönyzós dijának is felemelósót a további egyezkedés feltételévé tette. — Ily megegyezés létre nem jötte egyértelmű levén azzal, hogy akkor a monarchia ós Németország közti forgalomban is az általános nemzetközi egyezménynek kétszerte, sőt háromszorta magasabb díjtételei jönnének alkalmazásba, részünkről is elfogadtuk — elvbea — a dijak kívánt felemelését, de feladatul tűztük meghatalmazottjainknak, oda törekedniük, hogy a felemelés egyfelől mérsékelt, másfelől pedig a díjazás eddig általánosan követett elvével megegyező legyen. Németország részéről ugyanis a felemelés azon módja ajánltatott, hogy az 1868-ki szerződósben körülirt díjazási négyszögöket alapul véve, a dij ne két, hanem ugy, mint ama szerződós megkötése előtt volt, három távolsági fokozat szerint szabassék meg, mihez képest az 1-ső (mintegy 12 mértföldnyi övben 40 krt, a 2-ik 48 „ 80 , a 3-ik (a másodikon kivül eső) övben 1 ft 20 „ tenne az egyszerű 20 szóból álló sürgöny dija. Ezen a távirdát használó közönségre ós az azt kezelő tisztviselőkre nézve egyaránt kényelmetlen a leszámolást felette nehezítő s ugyanazért az európai nemzetközi értekezletek által elejtett s elavultnak tekinthető díjazási módot, mely a mellett — a két ország közti távolságot tekintve — különösen Magyarország forgalmát drágítaná meg helytelen arányban : sikerült meghatalmazottjainknak az 1868-ki badenbadeni szerződés 6. czikkében foglalt s az uj szerződós 4. ós 5. czikkeibe logikailag javított szerkezettel, de lényegileg változatlanul átvett, a közönség és a kezelő személyzet által már ismert és megszokott egyszerű díjazási módozattal cserélni fel, ugy hogy mint már érintve volt, az egész változtatás az eddigi díjazáson abból áll, hogy az eddigi 40 kr. helyett 50 kr., s eddigi 80 kr. helyett 1 forint fog szedetni a monarchia és Németország közti forgalomban. S ezen dijakban a sürgönyző közönség is meg fog nyugodhatni, minthogy azok a belföldi forgalomban továbbra is megmaradó 40 ós 60 krnyi díjhoz elóg méltányos arányban állanak, ha számba vétetik, hogy a Schweizba intézett egyszerű sürgöny ára 1 frt 20 kr., az Olaszországba intézetté 1 frt 20—1 frt 60 kr., a Belgiumba intózettó 1 frt 60 kr., a Francziaországba intézetté 2 frt 40 kr. stb. A szerződós 6, czikke azon intézkedéseket tartalmazza, melyek a távirda-egyletből velünk együtt kiváló Hollandiával való levelezésre nézve váltak szükségessé. — A Hollandiával váltott egyszerű sürgöny ára, mely eddig 80 krt = 2 frankot tett, hirtelen háromannyira szöknék fel, ha a nemzetközi egyezmény díjtételei jönnének alkalmazásba. — Azáltal, hogy a német birodalom az osztrák-magyar monarchia és Németalföld közt váltott minden sürgönyért beéri 60 kr. = 1.5!) frank átbocsátási díjjal (1. a szerződós 6 ós 8. czikkeit) lehetségessé vált ily sürgönyök egysógi árát 1 frt 20 krban állapítani meg, tehát csak 20 krral drágábbra, mint a mennyi a Németország távolabb vidékeivel váltott sürgöny dija. Végül valódi vívmányt tartalmaz a szerződés 7. czikke, mely szerint a kölcsönös forgalomban bevett dijakat azon fél, melynek területén befolytak, minden további számolás nélkül megtartja. — Ezen a Magyarország és Ausztria közti forg lomban már 1867. óta a legjobb sikerrel alkalmazott módja az osztozásnak két oly állam között, melynek területe megközelítőleg egyenlő, a mily egyszerű és kényelmes, ép oly helyesnek ós mind a két félre nézve megnyugtatónak bizonyult. — Magyarország a német birodalommal 1157. SZÁM.
