Képviselőházi irományok, 1869. XII. kötet • 1148-1246. sz.

Irományszámok - 1869-1243. Törvényjavaslat a dohányjövedék tárgyában

1243. SZÁM. 42 9 §-ban azon rendelkezés, hogy ha a dohánytermelőnél terménye beszállítása, illetőleg beraktározása alkalmá­val a becslés alapján megállapított (48. §.) és a beszállításnál, illetőleg beraktározásnál kiderített súly között (43. és 60. §.) 10%-ot felülhaladó hiány mutatkoznék, akkor a termelő a hiány igazolására felszólli­tandó, és a jövedéki vizsgálat ellene csak azon esetre rendelendő el, ha igazolása kielégítőnek el nem ismertetnék. Yégre a külföldre való kivitelre termelők érdekében hozatik a 63. §-ban javaslatba a próba forrasztás a legközelebbi dohánybeváltó hivatalná', a súlyapadék megállapítása végett, és pedig akkóp, hogy az illető miveletek a gazdasági egylet egy küldöttje és a beváltáshoz kiküldött köz­igazgatási biztos jelenlétében eszközöltessenek. Sőt, hogy a termelők érdekei egészben megóva legyenek abevá'tó hivatalnál tapasztalt súlyapaűáson felül azoknak még 2°i 0 elnézhető súlyapadás engedélyeztetik a 64. §-ban. A 3.) alá sorozott azon intó•kedések, melyek a jövedéki kihágásokra és azok büntetésére vonat­koznak, következők: Mindazon esetekben, midőn a jövedéki kihágások után kiszabandó birságnak a fogyasztási illeték (engedély illeték) szolgál alapul, az a vámárszabályzatban „engedólyilletók" czíme alatt külföldi dohányok behozatalánál megalapított tótelek után szahatik meg, és pedig a) nyers dohányért, bécsi fontonként 2 ft 10 kr. b) gyártmányokért, bécsi fontonként 2 ft 63 krban. Ezen tóteleket fenn kellett tartani azért, mivel dohánynak külföldről becsempészése vámjövedóki kihágást is képez, a vámjövedókre vonatkozó ügyek padig a magyar korona országaiban és 0 Felsége többi országaiban egyenlő alapokon intézendők. Ellenben belföldön termelt dohánylevelekért és belföldi vágott dohányért a fogyasztási illeték mind azou esetekben, midőn az birság kiszabás alapjául szolgál, bécsi fontonként nyolczvan krajczárra mér­sékeltetett, nehogy a bírságok oly magas összegre emeltessenek, hogy azoknak beszedése lehetetlenné vál­jék, vagy pedig a tettest .vagyonikig tönkre juttassák. Tovább menni a leszallitásban nem lehet, mivel a fogyasztási illetéknek legalább azon öszszeget kell képviselni, melyet a jövedéki kezelőség, hason­nemü dohányból, mint kincstári hasznot elérni képes. A 119., 120. és 133. -§§-ban fennkellett tartani az eddig fenn állott büntetések mérvét, mivel azok egészben vagy részben külföldről való csempészetre vonatkozván, a vámszabályokon alapulnak. Tilalomellenes dohánytermelésnél, eddig a büntetés a szárított dohánylevelek után járó fogyasztási illeték két-, egész négy harmadával szabatott ki, de azon súly után, melylyel zöld állapotában bírt a tilosán, termelt dohány. Az engedélyben kitett dohányültetósi tér tulültetóje szintén ily módon büntettetett, s csak is ujabb időben lett megengedve, hogy a kincstár számára ós kHtelre való dohánytermelésnél az engedé­lyezett térségen túli ültetések, azon esetben, ha azok az engedményben megnevezett összefüggő területen történtek, az engedélyezett térnek 4 holdig % 4—12 holdig 7 10 , ' 12 holdnál nagyobb területen annak 1 | 20 részével büntetésmentesen hagyassanak. A tilos termelésre a fenntebbiek szerint kiszabott büntetés kiszámítása, már azért is igen nehéz volt, mivel a zöld dohánynak száraz állapotbani súlyát kellett kipuhatolni, de igazságtalan is, a büntetés kiszabásánál a várható termés lóvén iránytadó, miután annak nagyobb vagy kisebb mérve oly körül­ményektől volt feltételezve, melyek a termelő hozzájárulása nélkül állhattak be, számításon kivül estek, s gyakran eshetőségektől függtek, p. o. egy beállott, a plántákra jótékonyan hatott esőtől. Ennélfogva a törvényjavaslat 122. §-ban helyesebb büntetési alapul, a beültetett terület térfo­gata vétetett föl, s a büntetés enyhébben lett kiszabva, ha a termelés nyílt mezőn, mintha az rejtett helyeken, t. i. bekerített házi kertekben eszközöltetik. Utóbbi esetben azon birság szabatik ki, mely a saját használatra való dohánytermelésnél az 1868. évi XIY. t. ez. 12. §-ban megállapított. Legszigorúbb bírságot volt szükséges szabni más termények között elültetni szokott egyes dohány-

Next

/
Thumbnails
Contents