Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.
Irományszámok - 1869-1145. Pauliny Tóth Vilmos 8 rendbeli törvényjavaslata, Magyarország anyagi fejlődésének előmozditásáról
1145. SZÁM 435 baromtenyésztése több tartományban sokkal magosabban áll, mint a magyar korona tartományaiban, s így általa sokkal több só fogyasztatik, mint a magyar korona tartományaiban, úgy a fennti sófogyasztatásból ama túl félre bizonyára 4 millió mázsa esik. A magyar tartományokra semmi esetre sem esik 3 millió mázsa. Az ipar és kereskedelem Chehországon, Austriában, Silóziában és Morvaországban sok sót és sóból alakított segéd-anyagokat fogyaszt. Létezik ott számos gyár, ezen gyári s ipar czólokhoz szükséges nyers anyagok készítésére, melyekből egyetlen egy 50—100.000 mázsa konyhasót fogyaszt. S ha megfontoljuk továbbá azon szomorú tapasztalatot, hogy Magyarországnak sok vidéke emberi használatra, nem mondva mezőgazdasági czólokra, igen kevés sót konsumál: ezen ténykörülmények alapján Magyarországnak évi sófogyasztása ez időre két millió mázsánál sem tesz ki többet. Általánosan állitattik, hogy Magyarországnak évi sófogyasztása fejenkint 8 fontot tesz, ez 15 2 / 4 millió lakosra 1 és % millió mázsa sót tüntetne elé. Tehát Magyarországban fejenkint még csak %-de azon quantumnaü fogyasztatik, a mennyi Franeziaországon már 30 óv előtt fogyasztatott. Ezen egybevetésből látni egyidejűleg a só túlságos megadóztatásának káros következményeit. Ha egészen figyelmen kivül hagyjuk Marmaros ós Sóvár gazdag sótelepeit, úgy Erdélynek sója a jelenlegi évi fogyasztás szerint T^apJ— — 44,320 évekre volna elegendő. De ha évi fogyasztása megkettőztetnék, úgy sókószlete Erdélynek kerekszámmal még is 22,000 évre terjedne. Itt maga a természet a legbőségesebben szolgáltatta Magyarországnak az eszközöket, hogy ezen légnélkülözhetlenebb czikk fogyasztását lehető előnyökben részesítse. Azon helyzetben van Magyarország, hogy viszonyítva Európa nyugati tartományaival, mint pónzszegény ország polgárainak a legalacsonyabb megadóztatással juttassa a sót, tehát legalább 3 forintjával mázsáját s ezt, mint a Német északi szövetség tevó, minden tartománya kerülete számára egyenlően. A só árának ezen egyenlősítése a magyar korona minden tartományaira nézve az államra soikal előnyösebb volna, mint a jelenlegi állapot. Hasonlítsuk egybe az állam előállítási költségeit egy mázsa sónál Magyarországon ós Németországon, a porosz, a bajor ós würtenbergi sóaknákban. A német só sokkal terhesebb körülmények között nyeretik, miután vagy tetemes mélységekben töretik vagy pedig sóviz (Sohle) elpárol ogtatás által előállittatik, s még is átlag mázsája 20 krra jön ki. Kedvezőbb körülmények között dolgoznak Erdélyország sóbányái, bennök nem kell legelőbb a nagy mélységet leküzdeni, hogy sóhoz jussanak, a kősó több mint 30 helyen található, s a tiszta sóróteg több mint 120 helyen' magától tűnik fel a felületen. A kősó tisztán találtatik, mint készáru, nincs más savakkal ós földnemekkel vegyítve, nem kell e szerint először vizben felolvasztani, hogy az anyag- és földnemüektől s más káros savaktól, a melyekkel vegyitve más helyeken találtatik, — tisztíttatni ós párolgatni, mint ezt a sok porosz és német sóbányákban tenni szükséges. Marmarosban és .Erdélyországban a só nagy só-sziklákban, ugy szólva földalatti sóbegyekben jön elő, Az előállítási költségek nagyon is 20 kron alul, némely helyeken 10 kron alul állóknak mondhatók. Ily módon a sóbánya helyén nem kerül töobe, mint az illető bányákban a vas, kova ós kőszén. Hanem feltéve a legkedvezőtlenebb esetet, hogy a magyar só a kincstárnak 26 krba kerülne mázsánként; többjébe kerül az egyszerűen törött só szirt, melyhez semmi további készület nem szükséges, hogy élvezhetővé legyen, mint az angolnak, ki sóját a tenger feneke alatt elterülő sóbányáiból, másutt párologtatás által nyeri ós azután még is ós pedig Liverpoolban tonnáját 7 ós 1 j í sillingen, tehát bóesi mázsáját kőés főttsónak 21 kron adja : vagy pedig a francziának és németnek, a kinek sok manipulatiót vógeznie kell, hogy egyedárusági sót nyerhessenek, s Magyarországnak só-előállitása, s egész só-manipulatiója ezek szerint igen is korhadt állapotban van, s alapos reformot igényel, s a kormánynak meg kell tenni a szükséges lépéseket, hogy ezen alap baj elhárittassók. Érintenünk kell még a sónak a legtávolabb vidékekre való elszállítását. Az 6 /io krnyi vasúti árszabályzat szerint teli vaggon-rakmányoknál oly áru-czikkekre, melyeknek szállításához különös intézkedések nem szükségesek, mint kőszén és sóra nem, az erdélyi só Vízaknáról, Marosujvárról, a Pontus-Adria-pálán Károlyvárosba ellentétes határra 85—90 mértföldnyi távolba szállítva, 55*
