Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.
Irományszámok - 1869-1145. Pauliny Tóth Vilmos 8 rendbeli törvényjavaslata, Magyarország anyagi fejlődésének előmozditásáról
434 1145. SZÁM. konyhasó az ember egészségének fenntartására, a testalkotás és izomalkat fejlődésére mulhatlanul szükséges. Az ember akár felnőtt, akár még csak fejlődő, kel) hogy normális állapotában élelmével bizonyos sómenynyisóget naponta testének adjon. A gazdagnak teste azonban nem szükségei más minőségűt s több sót, mint az egészen szegény. Ha már most túlságos megadóztatás következtében ugy elvonja a sót azon kevósbbó vagyonosoktól, kikre nézve a só testök s testi erejök fenntartására szintén nólkülözhetlen s ez által egészségűdet gyengíti, a nép fiatal nemzedékének erőteljes fejlődése megakadályoztatnak. Ezen adórendszabály folytán ép azok nem képesek a huzamos munkához szükséges testi erőt teljesen kifejteni, vagy azt normális állapotban konserválni, kik mindennapi keresetök folytán egészséges, erős testalkatra kiválólag utalvák. Azon látszólagos nagyobb nyereség által, melyet az állam a só mázsánkónti nagyobb megadóztatása által elér, népességének erőtlenitósóhez s gyöngébb károsabb nemzedékéhez nem lényeg nélkül járul. Hogy a só tül megadóztatása folytán az emberek nagy száma normális egészségi állapotukhoz szükséges só-mennyiséget testöknek nem adhatják, szolgáljon bizonyítékul erre, azon ténykörülmény, hogy mily következménye volt a só árának egymásután bekövetkezett mérséklése Francziaországban, hol a só szintén az államnak monopóliumát képezi. 1847-ben a só fogyasztása fejenkint 6 89 /i 00 kilogrammot; 1851-ben 7 89 /ioo 186.0-pedig, a hol már átlag kis tőzsben a só ára 10 frankra szállíttatott le, annak fogyasztása fejenkint ll^/ioo kilogrammot tüntetett fel.*) Angolhonban ós az ószakamerikai Unióban a fogyasztása fejenkint 50 krt. tesz. Egészségi okokból több kultur státusban a só nem képezi adónak tárgyát, igy nóvszerint Angolhonban nem, ahol az azzal való kereskedés teljesen szabad s nincs megadóztatva; más államokban annak megadóztatása lehetőleg kismérvű. Hogy messze ne menjünk, ugy a német vámegylet sok tartományában a só teljesen szabad, némelyekben igen mérsékelten van megadóztatva. A nem rég keletkezett észak-német szövetségben, miután az adóquotában a só teljes felszabadítását a nagy pónzszükség miatt nem eszközölhették s annak megadóztatását más tárgy megadóztatásával nem helyettesíthetek, behozták annak egyenlókeny, de mérsékelt (3 frt. egy mázsa) megadóztatását. így, míg Német- és Francziaországban, nem is említve Angliát, jól felfogott államérdekekből a népesség előnyeit ilykép szemügyre méltatták, azalatt Magyarországon sem a megadózottakra annál kevésbé az államra nem mutatkozik oly kedvezően. Magyarországnak sok helyén, névleg Szlavóniában, Horvátországban és a katonai végvidéken (tehát a magyar korona tartományaiban) a só kis tőzsdékben aránylag a nevezett államokhoz, felette drága. Zágrábban, a hol az államnak só-depótja van, vagy mint népes, s ahhoz egy királysági fővárosban só-depótjának lenni kellene, detail tőzsdékben a só fontja 12 kr., tehát bécsi mázsája 12 frt, azaz 30 frank, s vámmázsája 10 frt. 60 kr. azaz 26 5 /i 0 frank; s ezen pónzszegóny tartományban a só közel négyszer oly drága, mint Német- ós Francziaországban. S ez a tulajdonkópeni Magyarországban sem mutatkozik sokkal előnyösben. Gyakrabban lehetett hallani, névleg a Szepessógben panaszokat, hogy a sót bizonyos időkben drága pénzen sem lehetett kapni. S Magyarországnak ezen államgazdászata még kirívóbban szökik szembe, hogy ha sógazdagságát melylyel bir, tekintetbe veszszük. Erdély magában rejt úgyszólván kimerithetlen gazdagságot kősóban. Legutóbbi időben a geológiai államintézet által tett észleletek s a só hivatalok becslései által konstatáltatott, hogy Erdélynek só-telepei 66,500 millió mázsa bontható tiszta kősót tartalmaznak. S ezen becslés a nyert utasításokhoz képest igen mérsékelten vétetett. Magyarország e szerint Európa tartományainak sóra leggazdagabb országa. Ez az ő sókészlete, nézzük most évi sófogyasztását. 1869-ik évben az Osztrák-Magyar monarchiának összes sófogyasztása emberi használatra, baromnak trágyázás ós gyári sóban együtt véve 7 millió mázsát tett. Legújabb népszámlálási adatok szerint monarchiánk tul része 20 ós % millió s a magyar korona tartományai a Határőrvidéket is ideértve 15*/* millió lélekkel bir, a népességi számarány tehát 4: 3. Miután azonban a tul félnek mezei gazdasága, *) 50 kilogramm = egy vámmázsa.
