Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.

Irományszámok - 1869-1113. Törvényjavaslat az 1848. V., és az erdélyi 1848. II. törvényczikkelyek módositásáról és pótlásáról

148 1113. SZÁM. Melléklet a 1113. számú irományhoz Indokolásaz I. fejezethez. Huszonharmadik éve múlt már, hogy az 1848. V. t. ez. a magyar képviselőházat jelen alakjában megalkotta. Azóta e törvény nógy országgyűlési választást ért meg. Határozatai foganatba mentek az életben. Most már a felmerült tapasztalatok alapján alkothatunk véleményt a törvény becse ós hordereje felett, s annak átvizsgálása az élet tanúságára fektethető. De a reform körének ós tartalmának meghatározása nemcsak a tett tapasztalatoktól függ. A változtatásnak meg vannak ezektől nem függő önálló feltételei, ha az nem pusztán ujitás, hanem javitás kedvóért történik, és ha el akarjuk érni azt, hogy a meglevőkből egy jelentékeny előny se legyen feláldozva, a tapasztalt hátrányok összege pedig csökkentessék. E szempontok figyelemben tartásával a jelen javaslat csak ott változtatott, a hol a meglevő helyére jobbat tehetett, s mellőzött minden oly módosítást, melynél a sikerre szükséges feltételek még nincsenek mind meg. Az 1848. V. t. ez. három különböző rendelkezést foglal magában. Meghatározza a választói jogosultság feltételeit, elősorolja a választókerületeket s azok főhelyeit, ós végre a választási eljárást állapítja meg. Egy tekintet a törvónyezikkely tartalmára, igazolja azt, hogy annak különböző részein a jelen tervezet különböző mértékű változtatást hozott javaslatba, a szerint, a mint a sikerre szükséges tényezők a különböző nemű határozatoknál, eltérő fokban voltak meg. A jelen javaslat a választói jogosultság meghatározását ugy, a mint az 1848. V. és az erdélyi H. t. czikkely megállapította, nagyban ós egészben érintetlen hagyja. A íőok, mely ez utat javaslá, azon körülmény volt, mert a teljes átalakítás föltótelei együtt véve eddig még nem léteznek. Igaz, az érvényben l«vő törvények a választási jogosultságot nem egy ós ugyanazon minősitvónytől teszik függővé. Nemcsak különbség van téve a városok ós vidékek között, hanem a minősitvónyek önmagokban véve nagy különféleséget mutattak fel. Régi jog, bizonyos órtókü ingatlan vagyon, földbirtok, melynek terjedelme, értéke, vidékenként változik, bizonyos mennyiségű jövedelem ós egy némely foglalkozás, különvéve választói jogosultságot adnak. A korábban úgynevezett honoratior osztály minden vagyoni minősitvóny nélkül vétetett fel a választók közé. A választói jogosultság ezen megszabása nem egyszerű ós abban egyenlőség nem találtatik. A teljes átalakítás első feladatául tehát az látszott volna, ha a választói minősitvónyek rendszerébe egyszerűség és egyenlőség hozatik be. Más szóval, ha a választói jogosultság egy Censustól tétetik függővé. Ez irány követését azonban számos fontos tekintet ellenezte. Az egy Census nem minden körülmények között leghelyesebb mód a választási jog megszabására.