Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.
Irományszámok - 1869-1106. Törvényjavaslat a telepitvényekről
110 1106. SZÁM. Az első esetben visszautasithatlan azon jogi vélelem, hogy ha a földtulajdonos kiadott földeinek isméti birtokba vehetóséről nem gondoskodott, vagy arról kötósszerüleg épen lemondott: már eleve hallgatag beleegyezett a viszony állandósításába. így fogta fel ezt az úrbéri nyiltparancs 19. §. is, midőn a határozatlan örök időkre, vagy a fórflág kihaltáig szóló szerződés alapján átadott birtokokat megváltás mellett, a tényleges birtokosok kezein hagyja. Épen ezért a midőn e javaslat 2. §. az ilynemű telepitvényi földeket minden kivétel nélkül, a szolgálmányok megváltása mellett, a telepitvényes tulajdonába bocsátja, nem tesz egyebet, mint határozott kifejezést ad egy szabálynak, mely már évek előtt jogokat állapított meg, s a melytől most visszalépni sem jogos, sem időszerű nem volna. A b) alatti eseteknél nagyobb nehézségek merülnek fel. Itt a viszony tisztán szerződéses levén, kétséget nem szenved, hogy szorosan véve a megoldásnál csak a magánjog határozatai lehetnének mérvadók. És ha a javaslat ennek ellenére a £.:$. szerint a telepitvényi belsőséget mégis kisajátithatónak mondja ki, — nem megy tul azon szükségen, melyet a magánjog épen saját érdekében az állam ós társadalom magasb érdekei miatt gyakran számba venni kénytelen. Eltekintve attól, hogy a tényleg létező községek sorsa feletti rendelkezést már a közigazgatási jog sem engedheti át kizárólag az egyéni akaratnak, — minden kétségen felül áll az, hogy a községek létezése nem hogy sértené a földtulajdonosok érdekeit, sőt ellenkezőleg azok fennmaradása, a telepitéskor kitűzött czélnak megfelelőleg gazdászataik legéletbevágóbb szükségletének teszen eleget. De a fenntebb érintett elvekkel nincs ellentétben a 4-ik §-ban foglalt eltérés sem. A törvényhozást a m. k. kincstár birtokai feletti rendelkezésben a magánjog nem korlátozhatja. Midőn a törvényhozás ez esetben törvényt alkot, egyúttal azon jog felett is intézkedett, a mely őt, mint magánjogi alanyt kizárólag megilleti. Mutatkozik azonban némi eltérés a havasokban létező telepitvónyek szabályozásánál: Ámde itt az 1854. június 24-dikóu kelt urb. nyiltparancs 16. ós 17. §§. által megállapított igényeket a vidék sajátságos természeti, gazdászuti s népességi viszonyait kellene szem előtt tartani. Az ottani, teljesen szabálytalan úrbéri viszonyok a különféle ter.nészetü birtokok jellegeire nézve uralkodó bizonytalanság, minden egyéb részletező inté/.kedóst lehetetlennek tüntettek fel. A kitelhető gond fordíttatott arra. hogy a tulajdonos a lehetőleg egyenértékben nyerje kárpótlását. A tartozmányok felszámításánál, a kincstári javaknál, valamint a havasi telepitvények váltságánál megállapított módok igazolják a szándók valóságát. A javaslat azonban mellőzi az állam közvetítésének igénybe vételét. Mellőzi pedig részint azon meggyőződós következtében, hogy az állanihitelt folyton szaporodó kötvényekkel túlterhelni s ez által az utóbbiakat elértékteleniteni nem szabad, részint pedig azon erkölcsi szempontból kiindulva, hogy a nép alsó osztályai viszonyaik javulásával és rendezésével egyidejűleg az azzal járó terhek és kötelességek tudatával is megösmerkedjenek. Pest, 1871. okt. 22-én. Bittó István, s. k.
