Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.
Irományszámok - 1869-1106. Törvényjavaslat a telepitvényekről
1106. SZÁM. 109 Melléklet a 1106. sz. Irományhoz. Indokok a telepitvényekről szóló törvényjavaslathoz. Azon súrlódások, melyek az ország* némely részeiben létező telepitvényes községek s a földtulajdonosok közt kifejlődtek, elengedhetlenül igénybe veszik ugy a kormány mint a törvényhozás figyelmét. Az ország legtermékenyebb vidéke természeti gazdagságait értékesítő munkás osztálynak sorsa egyrészről, másrészről a tulajdonjog s a szerződéses kötések tiszteletben tartása szükségének érzete, egyaránt igazoljak a törvényhozás azon határozatát, mely szerint a telepitvónyek kérdésének megoldását legsürgősebb teendői közé sorozá. A telepit vény esek ós a telepítő tulajdonosok közt kitört viszály egykorú az 1848-ki törvényhozásnak, a birtokviszonyokat gyökeresen átalakító intézkedéseivel, s azokkal, mint okozat, a legszorgosabb összefüggésben áll. Ezen időszakot megelőzőleg a telepitvónyesek szerződéses viszonyaik megváltoztatására soha nem törekedtek. Az úrbéri viszonyok megszüntetésével azonban, midőn a törvényhozás a hűbériség helyébe a szabad tulajdont helyezte, — a telepitvónyesak is, akár a viszonyok látszólagos analógiája, akár az 1848-i vonatkozó törvények minden részletezést mellőző szerkezete által félrevezetve, a nagy változás kedvezményeit a maguk részére is követelték. Az 1853. márt. 3-án kelt úrbéri nyilt parancs, mely a bajt orvoslandó volt, csak növeló a a zavart azon szerkezeti hiány folytán, mely a nyiltparanes 19. §-át, a 20-ik szakaszszal ellenmondásba hozta. Mindezt szükségkép követé a félreértések ós bonyodalmak egész sora. A telepitvónyesek legtöbb helyen szerződéses kötelmeiket tagadák mpg, — a tulajdonosok pedig tulajdonuk feletti aggodalmaiknak engedve, vagyonuk elértéktelenitésének veszélyével is, rendben felmondották szerződéseiket, melyektől többé ótalmat nem várhattak. Ennek aztán perlekedés, elkeseredett izgalom, sőt néhány község feloszlása iőn következménye. Ezen állapotot megszüntetni, az állam ós nemzetgazdászati érdekek kívánalmait, a tulajdon eszméjének sérthetlenségóvel kibékíteni, a rendet és-bizalmat helyreállítani volta czól, melyet a törvényjavaslat maga elé kitűzött. E felette nehéz feladatot ugy vélte leginkább elérhetni, ha a kölcsönös érdekek méltányos kielégítését mindig szem előtt tartva, — folytonosan azon ösvényén marad, melynek irányát már a tételes törvény és törvényes szabályok megjelelték. A javaslat részleteire áttérve, mindenekelőtt szükségesnek mutatkozott a telepitvónyes viszonyok különbségei szerint, két külön csoportot felállítani. a) az elsőhöz tartoznak azon telepitvónyek, melyekre nézve a földtulajdonos meghatározott időre szóló szerződést felmutatni nem tud, vagy mutathat ugyan, de az már 1848. év január 1-ón lejárt, vagy örök időkre köttetett, b) a második csoporthoz tartoznak a határozott időkre kötött szerződések mellett létrejött telepitvónyek.