Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.

Irományszámok - 1869-986. Kivonat a főrendiház 1871-iki évi május hó 15-én tartott CX-ik ülésének jegyzőkönyvéből

364 986. SZÁM. Először ugyanis nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy Magyarországban még mindig foly a mezei birtokviszonyok átalakulásának nagyszerű proeessusa; részint az által, hogy a hűbéri s avval rokon természetű viszonyok végleges megszüntetése, illetőleg átalakítása törvényhozási működésünk egyik főanyagát képezi; részint pedig ama számos és végtelenségig különböző magánegyezsógek utján, melyek az érdeklettek által hason czólból köttettek s folyvást köttetnek. Ily átalakulás valódi tüzpróbáját képezi a nép egészséges jogérzetónek, mely bárminő szilárd és ép legyen, bizonyos izgatottság, vagy legalább minden izgató behatás irányábani nagyobb fogékonyság az emiitett körülmények mellőzhetlen folyományaként okvetlen fog tapasztaltatni; egy okkal több, mely a törvényhozót óvatosságra inti, nehogy saját rendelkezései ép a jogellenes áramlatokat öregbitsók. Másodszor pedig szemmel tartandók hazánk sajátságos közgazdasági ós népességi viszonyai, melyek folytán sok helyütt a telepítés képezi az okszerű gazdálkodás egyedül lehető alapját. Ezen viszonyok oly közismeretüek, hogy azoknak minden bővebb magyarázgatását mellőzve, csak arra kívánja a bizottság a főrendiház figyelmét felhívni, miszerint a telepítési inger elfojtására vezetne minden rendszabály, moly az ide vonható viszonyok jogi sérthetlensóge iránti bizalmat megingatná. Ezen kettős indok arra vezette a jogügyi bizottságot, hogy a moratóriumot kimondó törvényjavaslat tárgyalásánál minél szigoruabban ragaszkodjék a fentebb jelzett átalános jogi alapelvhez. Ily szempontból kiindulva azon meggyőződésre jutgtt a b^ottság, hogy a szóban forgó törvényjavaslatot jelen szerkezetében a mólt. főrendeknek elfogadásra nem ajánlhatja: de meg ellenkezőleg annak egyszerű visszautasítása mellett sem szavazhat; ez utóbbit jelesen azért nem teheti, mert vannak igen is köztudomásra oly telepitvényes községek, melyek helyzete a moratórium rendszabályát indokolja ós veszélyes jellegéből kivetkőzteti; az előbbit pedig azért nem, mert a törvényjavaslat jelen szerkezete kiterjeszti a moratóriumot úgyszólván vég nélkül — de mindenesetre a bebizonyított szűkség határain túl az alája vont esetek nemeit, és fennállásának időtartamát tekintve. Egyrészről ugyanis a „telepitvényes községeket jelen állapotukban meghagyandóknak" mondja a nélkül, hogy ezeknek szabatos fogalom-határozatát adná, ugy hogy elvégre bármely idegen földön bizonyos szolgálmányok teljesítése mellett tartózkodó lakosok agglómeratiója értethetnék e nevezett alatt; másrészről pedig fenntartja a moratórium hatályát a „törvényhozás végleges intézkedéséig", a nélkül, hogy ezt bármily határidőhöz kötné. Ha az előttünk fekvő törvényjavaslat ily nevezetes hiányainak daczára a bizottság nem indítványozza annak egyszerű visszautasítását, ennek oka abban keresendő, hogy bizonyos esetekre nézve, mint már fennebb megjegyeztetett, igazolva látja a czélba vett kivételes rendszabályt; mely eseteknek ^talános körvonalozását megkísértve megjegyzi, hogy ez alkalommal a telepitvényes községek jogi fogalmának tüzetes meghatározásába, — mihelyt a leendő végleges törvénytől követelnie kellend — bocsátkozni nem akart; a jelen intézkedés csak átmenetes jellegű ós kizárólag gyakorlati czólzatu lóvén, elegendőnek vélte a törvényjavaslat tág kitételei alá vonható eseteket szintén csak gyakorlati szempontból megkülönböztetni ós kimondani, melyekre nézve látja ideiglenes intézkedés oly égető szükségét, minő a moratóriumot igazolni kópés, melyekre nézve nem. így fogván fel a bizottság jelen feladatát, a „telepitvényes községek" azon tág fogalma alatt, melyet a törvényjavaslat szövegezése — legalább ki nem zár, két elvileg különböző főesetet talált. Ugyanis: 1. Vannak oly telepek, melyek saját házaikban lakó, minden idökikötés nélkül telepitett honpolgárok által képeztetnek. Ezek gyakran huzamos ós háborítatlan gyakorlat folytán egész gazdasági ós családi léiöket ezen állapotukhoz idomították, mely szorosan vett jogi szempontból igaz, hogy csak „precarium"-nak mondható, melynek azonban rögtöni felbontása tönkrejutásukat és jóhiszemű biztonsági órzetök oly váratlan felháboritást vonná maga után, hogy ebből —• a gazdasági károsulástól eltekintve — a jogérzületnek sokkal veszélyesebb megingatása származnék, — mintsem a jelen állapot moratórium általi fenntartásából: mely állapot eredeti határozatlansága és gyakorlat által felvett örökbórleti hasonlatossága folytán a haszonbéri szerződós jellegét többó-kevésbbé ugy is elvesztette. Ily esetekre tehát a bizottság előbb körvonalozot