Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.

Irományszámok - 1869-986. Kivonat a főrendiház 1871-iki évi május hó 15-én tartott CX-ik ülésének jegyzőkönyvéből

986. SZÁM. 368 4. §. Szerződés alapján határozott időre telepitett községek lakosai, külső telkeikre nézve a jelen tör­vény rendelkezése alá nem esnek, lakházaikból azonban, a mennyiben azok a telepitvónyesek tulajdonát ké­pezik, az első szakaszban emiitett intézkedésig el nem mozdíthatók. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügy- és a belügyminister bízatnak meg. Gróf Apponyi Albert s. k. a főrendiház jegyzője. 2-lk melléklet a 986. számn irományhoz. Jelentése a főrendiház állandó jogügyi bizottságának, a telepitvényes községekre vonatkozó ideiglenes intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslat tárgyában. Midőn a jogügyi bizottság a főrendiháznak e törvényjavaslat iránti véleményes jelentését előter­jeszteni készülne, szükségesnek látja mindenekelőtt kimondani azt, hogy a telepitvényi viszonyok törvény általi tüzetes és végleges szabályozását kívánatosnak ismeri. Azért örömmel üdvözölte volna oly törvényjavaslat beadását, mely az ide tartozó jogi fogalmák szabatos körülitásából kiindulva és ez által minden tág magyarázatot kizárva, a jog és méltányosság, valamint a közgazdasági követelmények gondos szemmel tartása mellett, pótolta volna e hézagot, mely mezei birtokvi­szonyaink rendezésében még fenmaradt. — A jelen törvényjavaslat azonban nem oda czóloz; hanem azon időre, mely az általunk is óhajtott végleges intézkedésig még eltelend, kisegítőül a jelen tényleges állapot kónyszeritett fenntartását — vagyis moratóriumot kíván alkalmazni. Nem lóvén az állam hivatása a magánjogok felett kényuralmat gyakorolni, hanem igenis azokat oltalmazni, a moratórium nevezetű végeszköz csak kivételes és válságos viszonyokban találja igazolását: vi­szonyokban, hol az alaki jog rendes folyama oly sújtó hatástgyak'orolna a nép vagy valamely néposztály mel­lőzhetlen óletérdekeire, hogy az abból eredő összeütközés még nagyobb mértékű megingatását eredményezné a nép jogórzetónek, mint a minő a moratórium eszméjéből elkerülhetlenül foly. Mindazon esetekben, melyekre ezen elvi szempont nem alkalmazható, a moratórium önkény, mely ép onnan jő, hol a jog oltalmát keresi. Ebből következik, hogy még akkor is, midőn a jog folyamának felfüggesztése a körülmények kényszere által igazoltatik, annak jogosultsága csak addig terjed, a meddig a helyzet parancsoló válsága s ha ezen legszorosabban értelmezendő határok közt a moratórium mint szükséges rósz elfogadandó is, nem en­gedhető meg ily kényes tárgyban a törvényhozási kitételek semmi határozatlansága vagy indokolatlan kiter­jesztésekre alkalmat adó átalánossága. Ezen hozzáfórhetlen jogi alapelv lelkiismeretes szemmeltartására intenek még különösen hazánk jelen állapotai, ós pedig kettős irányban. 46*

Next

/
Thumbnails
Contents