Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.

Irományszámok - 1869-980. Kivonat a főrendiház 1871-ik évi május hó 5-én tartott CV. ülésének jegzyőkönyvéből

350 980. SZÁM 27. §. „A volt jobbágyok (stb. egész a 2-ik bekezdés 8-ik soráig a szöveg ni3gmaradván) vájjon minden egyes telek után aránylag mennyi erdőtér felel meg holdszám szerint a helyi viszonyokra s különösen az erdő minőségére s termőképességére való tekintettel, azon úrbéri faizási haszonvételeknek, melyeknek eddig a volt úrbéresek gyakorlatában voltak, és a melyek ezentúl erdőtér kihasitása által lesznek fedezendők." A 27-ik §. 3-ik bekezdése megmarad. A 29-ik §-ra. A volt úrbéri telkek tartozmányai szabályozása körül régibb ós ujabb időben alkotott törvények ós kibocsátott szabályokban állandóan találkozunk azon eszmével, hogy azok, hol mint a belsőségnél, szántóföldeknél, kaszállóknál állandós, hol eleve megszabott legkisebb ós legnagyobb terület keretében váltakozó mennyiségben voltak megállapitandók, mint a legelő és erdői faizás haszonvétele fejében kiszolgálandó erdőnél és legelőnél. Ezen eszmének alkalmazását, (melynek jogosultságát törvény és szokás, — gyakorlati előnyét pedig azon tekintet igazolja, hogy az által az ügyfeleknek kiszabatik azon határ, melyen túlmenni követeléseikkel, innen a kiszolgálandó erdőterületben maradni nem lehet, a bíróságnak pedig tájékozás nyujtatik az ellentétes érdekek közvetitósónél s esetleg megítélésénél) kiterjesztendőnek véli a főrendiház azon esetekre is, melyekben a volt jobbágyok a volt földes ur erdejében úrbéri czímen a rendes faizási haszonvételeken felül fakereskedést, szónógetést vagy más kivételes haszonvételeket is gyakorolván, a szokásos faizási gyakorlaton túlmenő javadalomnak megfelelőleg, az erdőillet mony megszabásánál is túl kell menni a rendes faizási haszonvétel esetére határozott legmagasb területen, s ezen maximumot a ház a 28. §-ban megszabott 12 holdhoz képest 16 holdban véli megállapitandónak; továbbá czólszerübbnek tartván az úrbéri birtokviszonyok rendezési módozatára vonatkozólag az úrbéri pernek a tágabb értelmű s enyhébb magyarázatu úrbéri eljárással való fölcserélését, s ezeknél fogva a 29. §. szerkezetót következőleg állapítja meg : 29. §. „A hol a volt jobbágyok a volt földes ur erdejében úrbéri czimen a rendes fiizási haszonvételeken felül fakereskedést, szénógetóst vagy más kivételes haszonvételeket is gyakoroltak, úrbéri eljárás utján eszközlendő becsű alapján határozandó meg azon erdőtór mennyisége, a mely jövőre az 1848. évig élvezett haszonvételeknek megfelel, mely azonban egy egész telek után 16 holdat meg nem haladhat;" — a többi marad, csak a 29. §. 2. bekezdésének utolsóelőtti sorában: „úrbéri per" helyett: „úrbéri eljárás" tétetett. A 30. ós 32. §§ ban foglalt intézkedések nem csak az ott emiitett volt jobbágyokra, hanem a volt zsellérekre is vonatkozván, a hivatalt mindkét szakaszban használt: „volt jobbágyok" — kitétel a zselléreket is magában foglaló: „volt úrbéresek" kitétellel cserélendő fel. A 34. §-ra. Ugyanezen szempontokat tartva szem előtt, melyekből kiindulva, vonatkozással a 29. §. első bekezdésében emiitett erdőknél, a volt urbóreseknek természetben kiadandó erdőtér legnagyobb mennyiségének megállapítását tartotta szükségesnek a ház, a volt úrbéreseknek ezentúl természetben tulajdonul kihasítandó nádas t'rület legkisebb ós legnagyobb mennyisége megszabásának a volt úrbéri telek arányához képest a törvény szövegébe való felvételét s tekintettel azon értékre, melylyel a nádlási haszonvétel az ország különböző vidékein bir, ezen mennyiséget a két és nyolcz hold között óhajtja legkisebb Ós legnagyobb mennyiségileg megállapittatni; a 34. §-t tehát ekkép módosítja: 34. §. „Ott, hol (marad egész a 7. sor ezen szaváig „haszonvételének") megfelelő rósz egy egész volt úrbéri, jobbágyi, vagy nyolcz volt úrbéri zsellórtelek után két holdnál nem kisebb, nyolcz holdnál nem nagyobb mennyiségben kizárólagos tulajdonul." A 34. §. többi része változatlanul marad