Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.
Irományszámok - 1869-718. Törvényjavaslat az eperjes-tarnovi vasut magyarországi részének kiépitése tárgyában
718. SZÁM 233 a ministeriumot felhatalmazta, „hogy az, az eperjes-tarnowi vasútnak a bártfai vonalát is megvizsgálván, és a munkács-stryi vasútnak államkamat-biztositás mellett és engedélyezés utján leendő kiadása czóljából az engedélyezési tárgyalásokat mielőbb inditsa meg, és a megkötendő egyezségeket megvizsgálás és jóváhagyás végett a törvényhozás elé terjeszsze.* Ezen határozat végrehajtása tekintetéből mindenek előtt az érintett két vonalra nézve több consortium részéről benyújtott tervek alapján, a heljszini vizsgálatokat elrendeltem, mely alkalommal kitűnt: hogy a munkács-stryi vonalra előterjesztett tervek általában felette hiányosak; miért is e vonalon uj felméréseket kénytelen lővén eszközöltetni, az innen eredt késedelem miatt e vonal engedélyezése iránti előterjesztésemet ez alkalommal még nem tehetem meg. A mi ellenben az eperjes-tarnowi vasutvonalat illeti, miután az e részbeni általános tervek, az engedélyezési tárgyalások alapjául alkalmasaknak találtattak, mindenek előtt a tisztelt ház fentebb idézett határozatához képest a két irányt : nevezetesen a kisszebenit (palocsait) és a bártfait vizsgáltattam mag, s a rendelkezésre álló tervek és a helyszíni szemle alapján az összehasonlító tanulmányozásokat eszközöltettem. Az eperjes tarnowi vasút, vezettessék bár Kis-szebennok avagy Bártíának, n3vezetes szolgálatokat teend ugy külkereskedelmi, mint hadászati érdekeinknek. Döntők ennélfogva a két vonal közti választásnál leginkább csak is azon viszonyok lehetnek, melyek a könnyebb s olcsóbb forgalom alapját képezik, s melyek az államnak a kamatbiztositásból folyj torhét könnyebbé teszik. E tekintetben a vonal magyarországi részét illetőleg a szükséges adatok rendelkezésre állanak, míg ellenben a gácsországi részt illetőleg az összehasonlítás teljes mérvben azért nem eszközölhető, mart a bártfai irány gácsországi vonaláról az osztrák cs. kir. kereskedelmi ministernek közlése szerint eddigelé tervek s költségvetések nem léteznek. Mindazonáltal az alább következő adatokat elégségeseknek tartom arra nézve, hogy azok alapján a két vonal közti kérdés eldöntethessék. E pálya irányának meghatározására t. i. nézetem szerint csak is a következő tényezők birnak döntő sulylyal nevezetesen : a) a pálya hossza, b) a pálya szállító képességót s üzletének költség-kérdését leginkább érintő emelkedési viszonyok, és c) azon teher, mely a magyar államra, az átvállalandó államkamatbiztositás folytán nehezídik. Mindezekre nézve az adatok a pálya gácsországi részét illetőleg is, a lehetőségig megszereztettek. Ezen adatok szerint : 1) A bártfai vonal Eperjestől az ország határáig mintegy 10 mértföld, az országhatárától Tarnomg pedig állítólag 11 3 { 10 mértföld hosszú. A kis-szebeni vonal ellenben Eperjectől az ország határáig közel 7 mórtföld, s onnan Tarnowig ha az, az osztrák kormánnynyal létesített megállapodások szerint Szandeczen át a Dunajecz völgyében vezet tetik, lő 3 j 10 , s ha mint szintén terveztetik, Grybownak irányoztatnék, 17 3 | 10 mértföld hosszú. A bártfai vonal ennélfogva a magyar területen 3 mórtfölddel hosszabb, egész kiterjedésében pedig állítólag 1 illetőleg 3 mérífölddel rövidebb. 2) Az emelkedési viszonyokra nézve, a mi az emelkedések ós esések összegét illeti ez magyarorsság területén a bártfai vonalon 576, a kisszebeni vonalon ellenben 397. métert, ez utóbbin tehát 179 méterrel kevesebbet, és az égése vasútvonalon a bártfai irányban 876, a kis-szebenm pedig 547 métert, s igy az utóbbin mintegy 330 méterrel kevesebbet tesz. Az 1-ső 100-nál nagyobb emelkedések; a bártfai vonal magyarországi részén 6 7 | l0 s a gácsországi részén 2, összesen tehát 8/ T l0 mföld re KÉPVH. IBOHÍNY 1869/71. VII. 'dO
