Képviselőházi irományok, 1869. VI. kötet • 531-636. sz.
Irományszámok - 1869-604. 1870-ik XLI. törvényczikk a magyar észak-nyugoti vasut kiépitése tárgyában
302 604. SZÁM. 13. §. A vitel- és fuvarbórek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igénybe vételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy a vitel- és fuvarbórek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy az által a pálya üzleti s fenntartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes az államkamatbiztositást többé igénybe nem veendi, az árak és fuvarbórek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- ós vitelbóreit szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat, belföldi ezüst pénzben számítsa olykópen, hogy az árkelet tekintetbevételóvel járó illetéket országos értékben tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §. értelmében, akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaira; egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésök esetében nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét fölemelhetők, de csak három havj alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbór leszállításban, vagy más kedvezményekben részesül, úgy ezekben részesíteni kell minden szállítót ós vállalkozót, ki ugyanazon feltóteleket elfogadja, olykópen hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges ártóritós (refactio) alakjában sem járhatnak. Egyébiránt e tekintetben joga van a kormánynak az árszabályokat szabályozni. 16. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbórót, a drágaság tartamára a maximai árszabás feléig leszállítani. 17. §. A katonaszállitás leszállított árszabások szerint eszközlendő, ós pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt a vasúti igazgatóságok, nóvszerint az osztrák állam-, déli-, Erzsébet-, gácsországi-. Károly Lajos, tisza-vidéki vasút, ós dél-észak-német kapcsoló pálya-társaságok igazgatóságai között (1860. deczember 10,) megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedélyokmány .kiegészítő részét képezik. A fenntebbi összes pályákkal, vagy azok többségével a katonaszállitás iránt létrejött, vagy létrehozandó s az állam részére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek, még pedig az eddig létrejöttek föltótlenül, az ezentúl lótrejövendők azonban csak, a mennyiben a magyar kormány jóváhagyná. Alkalmazandók még ezen határozatok a pénzügyi, valamint az állami ós hatósági közbiztonsági őrségre, végül a fegyenczekre is. Nagyobb katonaszállitások czóljából az osztrák vasúttársaságokkal kölcsönös kisegítés iránt fennálló egyezményekhez az engedélyes járulni köteles.
