Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.
Irományszámok - 1869-457. Törvényjavaslat az urbéri birtokviszonyok rendezéséről
66 457. SZÁM. Y. Az erdei haszonvételek rendezésére nézve az 1853, márczius 2-án kelt úrbéri nyilt parancs 10 —14 §§-ai vétettek át a javaslat 24—34. §§-aiba, azonban az alábbi módosításokkal és bővítésekkel. 1) Az úrbéri nyiltparancs 10. §-nak második bekezdésében azon rendelkezés foglaltatik, hogy a jobbágyoknak azon földesurasági erdőből, melyben „eddigelé" a faizást gyakorolták, az eddigi haszonvételnek megfelelő rész lesz kihasítandó. — A bíróságok gyakran ez eddigelé kifejezést akképen értelmezték, hogy alatta a birtokrendezési per megkezdésének napja értendő. Ezen értelmezés következtében sok úrbéres község, amely 1848. évig a faizás gyakorlatában volt, de ebből azóta — különösen a viszontszolgáltatások megtagadása miatt — kiesett, az erdei illetménytől elüttetett: holott egyebütt a nyiltparancs szellemével is megyezőleg az 1848. évig fennállott gyakorlat vétetett irányadóul. Minden kétely eloszlatására a javaslat 26. §-a e tekintetben világosan rendelkezik. 2) A földesúr által a jobbágyoknak vagy a községeknek átengedett és az 1836. VI. t. czikk 4. §-ának vógbekezdésóben érintett erdőkről a nyiltparancs nem rendelkezvén, a javaslat ezen hiányt pótolja, ós két esetet különböztet meg: a) ha a földesúr az ily erdőben használatot nem gyakorolt, és így a község ós a jobbágyok az erdőt kizárólag használták: a földesúr ezen erdőből részt jövőre sem követelhet, ós jogilag vélelmeztetik, hogy az erdőt az úrbéreseknek erdei illetményük kielógitéseül végleg átengedte. A község, illetőleg a jobbágyok a 24. §. szerint az ily erdő kizárólagos tulajdonosaivá válnak; b) ha pedig a földesúr ily erdőben használatot gyakorolt, minthogy a jobbágyok belőle mégis nagyobb jövedelmet húztak, mint máshelyütt a jobbágyoknak az urasági erdőkből járt, ós a jobbágyok a számos éveken át élvezett haszonvételeikben érzékenyen csorbittatnának, ha a 29. §. határozatai szerint adatnék ki illetményük ; minthogy végre a gyakorlatban is többnyire ily esetekben a méltányosság alapján egyenlittetett ki a faizási szabályzásnak kérdése: a javaslat 30. §-a a jobbágyoknak járó erdomennyiséget ez esetben becsű utján rendeli megállapittatni. 3) Az erdőművelés tekintetéből erdei szolgalmak fenntarthatók nem lévén: a 2 7. §. szerint az ' ily szolgalmak, ha az eddig végbevitt rendezések alkalmával netalán fenn is tartattak volna, megváltandók. 4) A hol az úrbéri telki állományok számszerűleg megállapítva nem voltak, de birtokosaik faizási használatot élveztek s igy részökre erdőilletmóny kihasitásának van helye: szükséges volt az eddig divatozott gyakorlat alapján az illetmény meghatározásának módját a 29. §. vógbekezdésóben javaslatba hozni. VI. " A javaslat 35—37, §-ainak a nádlási haszonvételek iránti intézkedései mind az 1836. VI. t. ez. 5. §. mind az 1853. mártius 2-án kelt nyiltparancs 15. §. rendelkezésétől annyiban eltérnek, hogy ezen haszonvételek fejében a 'jelenlegi birtokosoknak nem csak használatra, hanem tulajdonjogilag egyenértékű tér engedtetik át megváltás terhe alatt, mert csak ez által lehet a nemzetgazdászatra oly káros szolgalmi viszonyokat ós a tulajdonjog iránti bizonytalanságokat megszüntetni. A megváltás megállapításánál két mód hozatik javaslatba : a) ha a nádas használata csak annak kiszáradásáig engedtetett át: a megállapított csekély évi szolgáltatásokat ez esetben móltányos ós igazságos kulcsnak tekinteni nem lehetett, hanem ugyanazon kulcsot kellett elfogadni a 36. §-ban : a mely a maradványföldekre nózve állapíttatott meg; b) midőn azonban örökre engedtetett át használatul a nádas: a 37. §. szerint a váltság az évi szolgáltatás tőkésítése által eszközölhető. YIL A legelő-elkülönitésről az 1836. VI. t. ez. 3. §. körülmónyesen rendelkezvén, ezen határozatok továbbra is fenntarthatók ós csak némely felmerült kételyek iránt vétettek föl a javaslatba határozott rendelkezések, és pedig különösen:
