Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.
Irományszámok - 1869-468. Halász Boldizsár képv. indítványa, a jegyzők, alelnökök, a háznagy és az osztályoknak sorshúzás szerinti újjáalakítása iránt - 1869-469. Törvényjavaslat a telepitvényekről
469. SZÁM. • , lől tán a telepitvónyesek is hasonló bánásmódra tartottak igényt, minek folytán sok helyütt a szolgáltatások megtagadtattak ós a telepitvónyesek a földtulajdonossal perbe keveredtek. Ezenkivül az 1848. utáni években a szerződések is sok helyütt lejárván, némely földtulajdonos a meghosszabbítást véglegesen megtagadta ; a másik pedig terhesebb feltótelekhez kötötte. Mindezek végeredménye lőn : hogy egy pár község már feloszlattatott, másokat hasonló sors fenyeget, némelyek ellen pedig a szolgálmányok megtagadása miatt perek folytattatván:. a munka- és pénzerőt productiv beruházások helyett a perlekedések ós naponkinti súrlódások emésztik fel, melyek az erkölcsökre Is káros befolyást gyakorolnak. A tagadhatlanul létező bajt a kedélyek növekedő izgalma még nagyobbnak tüntetvén fel: szükségessé vált a tárgyat komoly vizsgálat tárgyául venni. Nem szenved kétséget, hogy a megtelepített birtokok ós az ezekből alakult községek eredetileg majorságiak voltak; következőleg törvényszerű egyéb intézkedések hiányában eddig a felmerült kérdések megbirálásánál — szigorúan véve — csak a magánjog határozatai szolgálhattak zsinórmórtékül. De méltó megfontolást érdemel: ha vájjon megegyeztethető-e az állam érdekével, hogy egész virágzó községek, melyek az állam terheinek viseléséhez jelentékenyen járultak, a föld szinéről nyomtalanul eltöröltessenek; megegyeztethető-e, hogy egész vidékek a munkás kezektől megfosztassanak ; hogy a lakosok, kiknek elődei a megkötött viszony állandóságába vetett bizalommal megtelepedtek, a földet mivelés alá vették és termékenynyé tették, innét tömegesen .elkergettessenek ? , Komoly megfontolást érdemel azon kérdés is, vájjon az állam érdekeinek megfelelnek-e oly községek; és jövőre megengedhető-e alakítása olyanoknak, melyek területe a lakosság tulajdonát nem képezi s a melyek időszakonkint a végképeni megsemmisítés veszélyének vannak kitéve? Nemkülönben megfontolást érdemel az is: ha az állam érdeke csak azt kivánja-e, hogy a községek fenntartására nézve történjók ugyan gondoskodás, de tekintet nélkül arra, vájjon annak lakosai belső telkeiken és lakházaikon kivül birnak-s egyéb ingatlant; vagy nem inkább felel-e meg a közérdeknek napszámosokból alakított községek helyett birtokosokból s önálló polgárokból alakitottakról gondoskodni? Ezen szempontoknak ós nyomós nemzetgazdasági okoknak figyelembevétele eredményezte ezen törvényjavaslatnak kószitésót, melynél szem elől pillanatig sem tévesztetett a földtulajdonosoknak teljes kármentesítése. Áttérve a javaslat részleteire, — a telepitvónyek két csoportba osztatnak: a) az elsőbe tartoznak azok, melyek már 1848. évben a telepitvónyesek birtokában voltak ós a melyekre nézve a földtulajdonos határozott időre szóló szerződést fel nem mutathat, vagy mutathat ugyan, de a szerződés 1848. év előtt lejárt a nélkül, hogy a földtulajdonos határozott időre szóló uj szerződőst kötött volna, — vagy végre melyek iránt 1848. óta örök időkre szerződós köttetett. b) A másodikba tartoznak a határozott időre szóló szerződés mellett létrejött telepitvények. Már az urb. nyiltparancs 19. §-a megengedte, hogy az örök időkre vagy a fórfiág kihaltáig átengedett birtokot az ideiglenes birtokos megváltás utján tulajdonjogilag megszerezhesse. Midőn tehát a törvényjavaslat 3. §-ában megengedtetik, hogy az a) alatt jelzett telepitvónyesek összes belső ós külső birtokaikat megválthassák: csak az úrbéri nyiltparancs rendelkezése tétetik gyakorlatilag kivihetővó, megszüntetvén az annak alkalmazása körül eddig felmerült kételyek és nehézségek. Az udvartelki birtokról szóló törvényjavaslat indokolásában már kifejtetett, hogy mindazon esetekben, melyekben határozott időre szóló szerződés nem létezik, elodázhatlanná válik azon jogi vélelem, miszerint a tulajdonos birtokát saját czéljainak elérése — saját haszna végett másnak átengedvén: ha szándéka lett volna azt valaha birtokába ismét visszavenni, bizonyosan határozott időre szóló szerződést kötött volna. Sőt áll ezen jogi vélelem móg akkor is, ha a határozott időre kötött szerződés az 1848. év előtt lejárt és az előbbi, viszony uj szerződésnek megkötése nélkül tovább folytattatott, mert az uri törvényhatóság idejóben a földtulajdonos minden nehézség nélkül intézkedhetett akár uj szerződós kötése, akár a fennállott viszony megszüntetése iránt és ha ezt még sem tette, bizton szabad következtetni, hogy a telepitvényes birtokot ezen rendeltetése alól többé elvonni szándékában nem volt.
