Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.
Irományszámok - 1869-427. Törvényjavaslat a vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjoguságáról
427. SZÁM. 25$ Melléklet a 427. szám ú irományhoz. A vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogiisáról szóló törvényjavaslat indokolása. Mielőtt a törvényjavaslat egyes szakaszainak indokolására térnék, azon alapelveket kell röviden előadnom, melyek az egész javaslat szerkesztésénél vezéreltek. Nézetem szerint a hivés szabadságát, tehát a szorosabb értelemben vett vallásszabadságot akár megadni a polgároknak, akár tőlük megtagadni, az államnak hatalmában nincs — az egyéni hit az egyénnek lelkiismeretében honolván, melyhez semminemű külső hatalom hozzá nem férhet. A törvényhozásnak, meggyőződésem szerint, csak az a feladata: hogy biztosítsa az állam polgárainak azon jogát, melynél fogva azok benső hitüket szabadon gyakorolhassák, az ország törvényeinek sérelme nélkül külső szertartásokban és cselekményekben is kifejezhessék és hitök gyakorlására vallási testületekké egyenlő joggal egyesülhessenek. A tárgy ezen felfogása okozza: hogy törvényjavaslatomnak már czime is nem a „vallás" vagy „ hitszabadságról' hanem; a „vallás szabad gyakorlatáról" és a ,,vallásfelekezetek egyenjogúságáról" szól. Ezen kivül a javaslat szerkesztésénél még a következő általános elveket tartottam szem előtt: 1-ször, hogy az ország minden lakosa bármely hitet szabadon gyakorolhasson és követhessen; de más felől 2-szór, vallási hite senkit se menthessen fel törvényben rendelt bárminő polgári kötelességei alól; 3-szór, hogy az ország lakosai szabadon egyesülhessenek vallási testületekké vagy egyházakká s minden egyházi ügyeiket önmaguk intézhessék; de másfelől 4-szer, a törvényes rend biztosítására az állam felügyeleti joga minden vallásfelekezet irányában fenntartassák; 5-ször, a vallástestületek egymás között és az állam irányában teljesen egyenjogúak legyenek; végre 6-szor, hogy épen a vallási élet szabadságának érdekéből a vallási viszonyoktól külön választassanak azon ügyek, melyek természetüknél fogva nem a valláshoz és egyházakhoz, hanem az állam rendelkezése alá tartoznak, minők például a polgári és politikai jogok gyakorlása ós a házasság polgári oldala s jogviszonyai. Ezen elvek alkalmaztattak az egyes szakaszokban. 1. §. ;'. A vallásnak bármily határtalanul szabad követését biztosítsa is a törvényhozás, de a vallásos cselekmények mégis mindig csak a törvények korlátai között gyakorolhatók; mert különben még az is Lehetővé válnék, hogy vallási szertartásképen (vagy azon ürügy alatt) oly cselekmény vitessék véghez, mely a polgári törvények értelmében épen bűntény. 2. §. A hitvallás minősége nem szolgálhatván sem bizonyitékául, sem mértékéül a polgári s politikai jogok óvezetóre való akár értelmi, akár erkölcsi képesítettségnek: ezen jogok gyakorolhatását nem is lehet a hitvallástól tenni függővé. 3. §. A törvényhozásnak, míg egyfelől biztosítania kell bárminő hit szabadon valihatását, más felől 33*
