Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.
Irományszámok - 1869-427. Törvényjavaslat a vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjoguságáról
260 427. SZÁM. gonboskodnia kell, hogy az állam törvényeinek, s polgári viszonyokra vonatkozó törvényes rendeleteinek érvénye és végrehajtása ne legyen függővé téve egyes polgároknak (vagy akár felekezeteknek) esetleges vallási nézeteitől vagy szabályaitól. Különben nem csak az történhetnék meg, hogy oly felekezetek, melyeknek tanai némely törvények végrehajtását (p. o. a katonáskodást) híveiknek tiltják, vagy bizonyos törvénynyel ellenkezőt (p. o. soknejüsóget) rendelnek, az államra nézve károsakká, sőt veszedelmesekké vállnának: hanem lehetővé lenne az is, hogy egyesek kivonnák magokat a terhesebb polgári kötelességek teljesitése alól azon állítással, hogy annak teljesitése vallási hitükkel ellenkezik. 4.-5. §. Az egyének számára biztosított szabadsága a vallás gyakorlatnak még csak egyik eleme a vallás szabadságnak. A vallásos élet valódi erejével ós teljesen mindig közösségben a hivők egyesülésében fejlik ki s minden vallás épen hívőinek testületi közéletében fejti ki a társadalomra való legjótékonyabb hatásait. Másfelől az egyéni szabadságnak elengedhetlen kiegészítője s következménye a társulási szabadság. Ezen okoknál fogva az egyéni vallás-szabadság m ű llett biztosítani kell a polgároknak azon jogát is: hogy szabadon egyesülhessenek vallási testületekké, vagy egyházakká; s azon elvnél fogva, melyet, midőn a képviselőházban említve lett, a ház mindannyiszor osztatlan tetszéssel fogadott, t. i. a „szabad egyház szabad államban" elvénél fogva minden egyházat jogositani kell arra, hogy mindennemű vallási ós egyházi ügyeiben kizárólag önmaga intézkedjék. A vallásfelekezetek testületi szabadságát kiegészíti ós biztosítja az egymás között és az állam irányában való teljes egyenjoguk. Ezen elvet az eddig bevett vallásfelekezetekre kimondá már az 1848 : XX. t. ez., ez itt most csupán kiterjesztetik valamennyi, a házában már létező vagy keletkezendő felekezetekre # Azonban más oldalról épen a vallásfelekezetnek adott teljes testületi szabadság, egyenlőség és önkormányzat teszi kiválóan szükségessé, hogy az állam főfelügyeleti joga is minden felekezet irányában fenntartassák ós annak gyakorlási módja törvényben állapittassók meg. Ezt szándékoztam elérni az 5. §-al. A főfelügyeletre nézve az államkormánynak elsőbben ismernie kell az illető vallástestületek szervezetét, szervezeti szabályait ós főtisztviselőit, nem csupán a felekezetekkel való érintkezés gyakorlati lehetőségéért, hanem főleg azért, hogy meggyőződóst szerezzen arról, vajon az illető testület már szervezetében nem lópett-e tál saját vallási s egyházi belügyeinek a határán s nem lépett-e oly térre, melyen működni törvény szerint nincs jogosítva. Minthogy a bevett vallásfelekezetek szervezetét az államkormány már ismeri, ez oka, hogy ezektől csak módosítás esetében kívántatik a szervezetalapszabály felterjesztése. Az itt előadott okokból szükséges az időszaki közgyűlések jegyzőkönyveinek felterjesztése is. 6. §. E szakasz tartalma látszólag ellenmondásban van a 4. §-al, mely általában minden vallásfelekezetnek önkormányzatot. és az állam irányában is egyenjogúságot biztosit, mig ezen 6. §. épen az ország lakosainak többségét kebelében számláló rom. és gör. kath. egyházakat kiveszi a 4. §. általános határozatai alól az által, hogy irányukban az állam eddigi befolyását továbbra is fenntartja, s ekként ezen egyházaknak sem önkormányzatot sem voltakópeni egyenjogúságot nem ád; az államnak több joga lévén a rom. és gör. kath. mint a többi egyházak irányában. Azonban e 6. §. intézkedése: 1-ör csak látszólagosan ellenkezik a 4. §-éval; ós 2-or a múltból származó positiv viszonyoknál fogva elkerülhetetlenül szükséges. Ugyanis e 6. §. nem csak nem zárja ki a nevezett kath. egyházak autonómiájának lehetőségét, hanem arra inkább utat nyit, és azon esetre, ha ezen egyházak is ügyeiket az önkormányzat elvei szerint rendezik, számukra is hasonlóul biztosítja a 4. §-ban kimondott,autonómiát ós az állam irányában a többi felekezetekkel való egyenjogúságot. Ekként kizárólag a nevezett egyházaktól önmaguktól függ, hogy reájok nézve
