Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.
Irományszámok - 1869-400. Törvényjavaslat a nyiregyházi-ungvári másodrendü gőzmozdony-vasut kiépitése tárgyában
180 400. SZÁM. a vitel- és fuvarbérek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy ez által a pálya üzleti és fenntartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyesek az államkamat biztosítást többé igénybe nem veendik, az árak és fuvarbérek fölemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbéreit szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüstpénzben számítsák olyképen, — hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyesek megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra, a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §. értelmében akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyesek hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyesek által időközben leszállíthatok, egószbea vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik vagy mind a két irányban, minden, szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvéseik esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mórtékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakoniányvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér leszállításban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállitót ós vállalkozót, ki ugyanazon föltóteleket elfogadja olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassak. Mindezen kedvezmények színleges ártérités (refactio) alakjában sem járhatnak. Egyébiránt e tekintetben joga van a kormánynak az árszabályokat szabályozni. 16. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbérét a drágaság tartamára a maximai árszabás felóig leszállítani. 17. §. A katonaszállitás leszállított árszabások szerint eszközlendő, ós pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt a vasutigazgatóságok, nóvszerint az osztrák-, állam-, déli-, Erzsébet-, gácsországi-, Károly-Lajostiszavidóki vasút, és a dól-ószak német kapcsoló pálya társaságok igazgatóságai között (1860. decz. 10-ón) megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedély-okmány kiegészítő részét képezik. A föntebbi összes pályákkal, vagy azok többségével a katonaszállitás iránt létrejött vagy létrehozandó, s az állam részére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek, még pedig az eddig létrejöttek föltétlenül, az ezentúl létrejövendők azonban csak a mennyiben a magyar kormány jóváhagyná. Alkalmazandók még ezen határozatok a pénzügyi, valamint az állami és hatósági közbiztonsági örségre, végül a fegyenczekre is. Nagyobb katonaszállitások czéljából az osztrák vasúttársaságokkal kölcsönös kisegítés iránt fennálló egyezményekhez az engedélyesek járulni kötelesek. Az engedélyesek s illetőleg jogutódjaik kötelezik magukat végül, hogy a hadi vasúti osztályok szervezésére vonatkozólag a cs. kir. szab. déli állam-, valamint a tiszavidéki- és első erdélyi vasúttársaságokkal kötött egyezményhez hozzájárulnak. A katonai szállításokra vonatkozó határozatok ós kedvezmények magától óríhetőleg ép ugy érvényesek a hovódségre is.
