Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-331. Törvényjavaslat a királyi ügyészség felállitásáról

300 .•>» . 331. SZÁM. •JL>* és a jogsé^p "mfeafenyitését eszközölteti, csak az összes társadalmat, az az : az államot képviselheti; minélfogva a közAdló csak az állam közege lehet. A közvádlói tisztnek e jellegét szorosan fenn kellett tartani. Ez abban rejlik: hogy tiszte állami tiszt; alkalmazása királyi kinevezés utján történik. E változtatás egyébiránt természetes következménye azon elvnek, melyet a bíróságokra nézve az 1869. IV. t. ez. elfogadott. II. Ha az európai államokat tekintjük, észrevehetjük, hogy a királyi ügyészség hatásköre különösen Francziaországban, oly annyira kiterjesztetett, hogy az a birák függetlenségét veszélyezteti. A javaslat gondosan kerül minden ilyetén túlterjeszkedést, a minő volna például: ha a birák, közjegyzők, sat. fölötti felügyeleti jog a kir. ügyészekre ruháztatnék, s az ügyészségnek a bíróságok mellett oly állást biztosit, mely az igazságszolgáltatás czéljait valósítani segíti a nélkül, hogy a biróságok működését legkevésbbé is megakasztaná. Az ügyészség a törvénykezési szervezet egyik lényeges alkatrészét képezi, és igy az igazságszolgáltatás tökéletesbitósóhez lényegesen járul. A kir. ügyészség, habár a törvénynek egyik őre, de annak végrehajtását csak a bíró.-ág által eszközöltetheti; s ezen hivatásának teljesítésében a birák Ítéleteire nyomást nem gyakorol, hanem mint fél a törvényben meghatározott módon igyekszik a törvénynek érvényt szerezni. Kétségtelen, hogy a társadalom, a közvádlónak a büntető ügyekben kimért hatáskörén kivül még egyéb ügyekben is lehet érdekelve. Egyrészről tehát teljesen indokolva volna, hogy azon közeg, a mely az államot képviseli, az állam érdekeit őrszemmel kisérje a törvénykezés terén mindenütt; másrészről pedig szintoly kívánatos volna, hogy leemeltessenek a bíró vállairól mindazon teendők, a melyek szorosan vett hatáskörén kivül állanak. Azonban ez irányban most még, az alakijog gyökeres átalakítása s a szóbeli eljárás behozatala előtt szabatosan intézkedni nem lehet; s minthogy e szerint azon kérdés eldöntése is, vájjon a polgári ügyekben mily befolyás engedtessék az ügyészségnek a jövő feladataihoz tartozik: a javaslat a hatáskört ezúttal csak oly ügyekre terjesztette ki, a melyek eddig is a tisztiügyészsóg feladatai közé tartoztak, vagy a melyeknél az állam közérdekének képvisel te tóse okvetlenül szükséges. III. Az ügyészség teendői a biróságok hatáskörétől különböző lévén, önkényt következik: hogy az ügyészség a bíróságoktól nem függhet s hogy önálló egyenjogositott hatóságot képez, s mint ilyen indítványokat tehet; a biróságok határozatai ellen perorvoslatokkal szabadon élhet sat. Azonban az ügyészség az igazságügyministernek közvetlenül alá van rendelve ós ennek utasításait teljesíteni köteles, sőt a minister a megbízatást egyik vagy másik ügyésztől vissza is vonhatja. Mindkét intézkedés szükséges. Az. első azért: mert azon közeg, a mely az államot képviseli, a bíróság rendelkezése alatt állana, ugy mindazon esetekben, a melyekben az állam, mint fél jelenik meg a bíróság előtt, bíró ós fél egy személyben összpontosulna, — a mi a helyes igazságszolgáltatás fogalmaival ellenkeznék. A másik rendelkezés a ministeri felelősség elvéből foly. A minister első sorban lévén köteles az állam-érdekeinek védelméről gondoskodni, kell : hogy közegeit e czólra szabadon választhassa, vagy szükség esetén elmozdíthassa. Ezen alárendeltség természetes következménye a megbízás jogának, a melylyel a megbízás visszavonásának joga karöltve jár. De ezen alárendeltség az igazságszolgáltatás menetére nem veszélyes; mert a birói függetlenséget nem sérti, minthogy az ügyész nem bíráskodik s a bíróra semminemű nyomást nem gyakorolhat. Azon okok, melyek a birák függetlenségét elkerülhetlennó teszik, az ügyészekre nem alkalmazhatók. Az ügyészi hatalom nem birói ugyan, de még is közhatalom. Az ily hatalom gyakorlatában az ügyészeket alárendeltség nélkül hagyni és csak azon ellenőrzésre szorítani, mit a büntető-törvények a kötelességfeledő tisztviselő ellen megállapítanak, — annyit tenne, mint a büntető törvénykezést a kir. ügyészek korlátlan tetszésére bizni s a ^közhatalmat minden ellenőrzés nélkül viszonylag kisebb állású egyének kezébe, kellő biztosítók nélkül átadni. Minden alsóbbrendű közeg, mely közhatalmat gyakorol, egy felsőbb közegnek van alávetve, nemcsak fegyelmileg, de intézkedései érdemére nézve is. Az alárendeltség pedig annál nagyobb biztosítékot nyújt az államnak, minél magasabb állású a felsőbb közeg, minél sokoldalúbb ós erélyesebb ellenőrködós alatt áll ez utóbbi az ország részéről. Ekként természetes, hogy az ügyészeket leghelyesebben azon közegnek lehetett és kellett aláren-