Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-11. A horvát, slavon és dalmát országgyűlés átirata a határőrvidéki erdőségek eladása tárgyában. Melléklet. A horvát-, slavon és dalmát királyságok april 21-én 1869-ik eszt. országgyülés jegyzőkönyvének kivonata

11. SZÁM. 37 őrvidéken, nevezetesen a bródi és péterváradi ezred kerületben, és hogy ezen eladás ezen és a magyar országgyűlés háta mögött legközelebb teljesülésbe fog menni. E királyságok bánjának az ezen országgyűlés interpellatiójára e tárgyban adott feleletéhez képest a magyar ministerium, egyetértően a dalmát, horvát, slavon ministeriummal, hogy ez ország érdekeit a kérdéses' erdőségek eladását illetőleg védje, néhány hét előtt már megtette a kellő lépéseket és intézkedéseket, ez ideig azonban nem tudhatni minő eredménynyel. A kiegyezési törvény 66. §-a szerint a horvát-slavon őrvidék a hasonnevű királyságok territoriális keretébe tartozik, a melyekkel illetőleg azon tartománynyal, a melytől csak közigazgatási tekintetben van elkülönitve, egy államtestet képez. Ez okból a horvát-slavon katonai őrvidék ő Felségének legkegyelmesebb leirataiban ez ideig mindenkor a dalmát, horvát és slavon királyságok, mint anyaország kiegészítő részének neveztetett, mely legfelsőbb nézet végre, és pedig ezen királyságok, valamint a magyar- és erdólyországi országgyűlésnek kölcsönös megállapodása folytán élő kifejezést nyert, s ez által megdönthetlen igazsággá vált, s az emiitett alaptörvény 8. §-nak határozata szerint e királyságoknak semmi ingatlan tulajdonát avagy államvagyonát, mely alatt az ugyanazon §-ban világosan felemiitett, s e királyságok territoriális keretébe tartozó erdőségek is értendők a három-egy királyság országgyűlésének előleges tudomásul vétele és beegyezése nélkül jogérvónyesen elidegeníteni nem lehet. Ha ez az emiitett törvény világos értelme és szószerinti szövege szerint áll, az esetben nem lehet közömbös e nemzeti képviselet előtt, ha a slavoniai őrvidék erdőségeinek diszót, melyet épen az eladni szándékolt rész képez, tudta és beleegyezése nélkül, s igy a törvény világos megsértésével pusztítják; nem lehet közömbös reá nézve, tudomást nem nyerni a felől, vájjon az illető népességnek a kérdéses er_ dőkhöz való haszonélvezósi jogát ez alkalommal bármi módon is ellenőrizni, illetőleg szabályozni akarják, és a mi még fontosabb, hallani, mikóp szándékoznak az illető pénzt t. i. a több millióra menő vételárt felhasználni. Mindez épen oly mérvben érdekli egyszersmind a magyar országgyűlést is; mert a horvátslavon katonai őrvidék magából a törvényből merített fönebbi indokolás szerint, mint a három-egy királyság kiegészítő alkatrésze ezzel együtt nem az úgynevezett „Cislajthániához* hanem sz. István koronája alá tartozik, s e szerint egy ezen királyságok és tartományok keretébe tartozó államvagyonnak eladása, valamint az abból befolyó pénz kezelése az ő tudta és beegyezése nélkül jogérvényesen szintén nem eszközölhető, annál kevésbbé: mivel a kiegyezési törvényben a mi horvát - sziavon határvidékeinkre nézve is ugyanazon kulcs fogadtatott el, mely szerint ha közigazgatása az illető tartományóval egyesittetni fr<y, Magyarország irányában elvállalt közös kötelezettségünkben részt vesz. E határozatnak nem lenne semmi sikere és eredménye, ha az ily őrvidéki államjavakból befolyt összegekkel a két nemzeti képviselet tudta és befolyása nélkül lehetne rendelkezni, avagy csakugyan rendelkeznének. A dolog ily állásával szemben ezen ország-gyűlés a f. h. 21-ki ülésében hozott határozattal a kérdéses erdők minden eladási kísérlete ellen tiltakozott, mely tudta és beegyezése nélkül, tehát törvényellenesen tétetnék; a midőn egyszersmind egy legalázatosabb kórelemmel járult ő cs. és ap. királyi Felsége elébe oly czólból, hogy ez ügyben egyelőre minden egyoldalú és törvényellenes eljárás felfüggesztessók s a slavon őrvidéki, nevezetesen a bródi ós péterváradi ezredekben fekvő erdőségek eladására vonatkozó ügy a dalmát-horvát-slavon országgyűlés I. t. ez. 8. §-a s a magyar országgyűlés XXX. törvényczikkelyének világos határozata szerint, ezen országgyűlés elé az arra vonatkozó aktákkal együtt illő módon beterjesztessék. A horvát-dalmát-slavon országgyűlés mindezeknek barátságos közlése után azon bizalommal és remónynyel lép a magas magyar országgyűlés, mint alkotmányszerű szövetségese elé: hogy a magas közös nemzeti képviselet e tárgy fontosságára és sürgősségére, nem különben a közös haszonra s az ország és a nemzet jogainak vódelmezésére való tekintettel szintén minél erélyesebben ós gyorsabban oda fog hatni, hogy ezen ügyben a kérdéses erdők eladásának módjában, a melyek ezen királyságok territoriális keretébe