Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-9. Fölirati javaslat Miletics Szvetozár által bemutatva

34 9. SZÁM. mónynyel nyugtatja magát, hogy Felséged e kérdést még a feledékenyséktől megfogja óvni és kormányát oda utasitani, hogy erről alkalmas javaslatott tegyen a háznak és azt Felséged sanctiója alá jutassa. Magát a katonai őrvidék megszűnését és Magyarországhoz való kapcsoltatását, mi az őrvidékiek alkotmányos élete érdekében oly igen kívánatos lenne, csak akkor látnák a szerbek aggodalom nélkül keresztül vittnek, hogyha előbb vagy ezen alkalommal a szerb nemzetiség ós szerb nyelv Magyarországban a katonai őrvidék s tartományainak rokon megyéiből és kerületeiből alakított vidékein a szerb nyelvnek kezelése is biztosítva lenne. Ezzel kijelöltük a megoldás és megnemoldás hiányait az államjogi kérdések harmadik oldaláról is, a melyek az egyes államok függetlenségére ós a nemzetiségek jogegyenlőségére vonatkoznak. Míg ezen államjogi kérdések a birodalomnak mind Lajthán inneni mind pedig azontüli összes nemzetek kielégitésére meg nem oldatnak, addig a belreformokból csekély siker várható; azért azt tartjuk, hogy mindenek előtt szükséges az arra vonatkozó törvényeket revisio alá venni akár Felséged kormánya akár az országgyűlés kezdeményezésével és részükre Felséged szentesítését kikérni. Ha az államópületnek erős alapja megvettetik, mi örömmel fogunk találkozni a reformok utján Fölséged kormányával, azon reformok utján, melyeket kilátásba helyez és melyeket kifejtve ós megoldva szabadelvű és önkormányzati szellemben ós az előhaladás irányában a nyilvános és pol gári élet különböző téréin kívánjuk látni, főleg pedig oda fogunk törekedni, hogy a kormányzati szervezet takarókosság és önkormányzat simplificatiója utján a roppant terhek, melyek szakadatlanul a polgárok vállait terhelik, nevezetesen megkönnyittessenek. Felséged kegyeskedett a trónbeszód zársoraiban megemliteni, hogy biztos kilátás van, miszerint a belreformok létrehozatalára megkívántató béke nem fog megzavartatni. Azonban mi aggodalmunkat el nem titkolhatjuk, miszerint magunkban a belviszonyokban hosszasabb békére nem látunk elég biztosítékot. Magában a birodalom szervezetének rendszerében ós kormányzatában rejtve fekszik a külbonyodalmak és összeütközések csirája. A birodalomtól nyugatra és keletre az ügyek úgy fejlődnek, hogy a birodalmat háborúba bonyolít- hatják, ha eddigi traditionalis külső politikájához hűn ragaszkodni fog, mely uralomra vagy irányadó befolyásra Németországban, valamint Törökország fenntartására törekedik. Németország egyesülése felé siet, a keleti népek Törökországban várva várják az első alkalmat, hogy a török járom és erőszak alul felszabadujanak". A monarchiának egészséges politikája megkívánná, hogy sem Németországnak a birodalom határáig való egyesülésének, sem a keleti népek felszabadításának és a rokon törzsek egyesülésének ne gördittesenek útjába akadályok, egy szóval, hogy mindkét része a benemavatkozás politikájához ragaszkodjék. Ha azonban a szellem, mely Felséged Lajthán túli tartományainak belkormányzatában uralkodik és a mely egy részről a szlávok feletti uraló mra, más részről Németországgal és a német nemzettel való érintkezésre törekszik, nem nyújt garantiát, hogy a külügyek vezetése, a mely ugyanazon szellemtől van áthatva a birodalom nyugatán és keletén, szükségekhez mérve semlegesen fogná magát viselni. Ez tekintettel Németországra a folytonos Poroszországgal való diplo maticai czivodásokban mutatkozik, valamint déli Németországnak az éj szakival való szövetségkötés meghiúsításában kifejtett törekvésben ós e czólból szövetség utáni járásban; keletre nézve pedig Kréta és G-örögország iránt mutatott ellenszenves, magaviseletben és a mértéken felüli török barátságban. A magyar államnak nem csak fejlődhetési, hanem fennállhatási érdeke is megkívánja, hogy egy részről Németország egyesülésében ne gátoltassők, másrészről pedig, hogy a keleti népek felszabaduljanak és egyesüljenek, hogy Magyarország e részről is szabad ós alkotmányos államok által legyen környezve; azonban miután a külügyek kormánya oly kezekben van melyek a magyar törvényhozás ellenőrizete alá nem esnek, ugy alapos az aggodalom, hogy annak tudta ós akarata nélkül is könnyen lehet bebonyolitva az ügyek olyatén állásába a melyből már Felséged iránti loyalitásból sem lenne más kimenetel, mint háborúskodás akarata és érdeke ellen is. Ilyen eventualitás ellen a biztositóknak csak két eszközét látjuk: először abban, hogy a magyar kor-