Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-9. Fölirati javaslat Miletics Szvetozár által bemutatva

32 9. SZÁM. gának, sem hivatásának nem vallhatja, hogy a Felséged hatalma alatt álló többi országterületek egymáshozi viszonyainak rendezósmódjába is beleavatkozzék, mindamellett a magyar korona és többi országos területeknek a múlt országgyűlés alkalmával is Felséged részéről azáltal elismert közössége, hogy Felséged a Lajthán inneni országokra nézve a real-unio szükségét nemcsak a pragmatica sanctio betűivel, hanem azáltal is indokolni kegyeskedett, hogy Felséged többi országai is alkotmányosakká lettek és hogy eme változás változást sürget a közösügyek menetének s vitelének egész módjában; a magyar országgyűlés részéről is azért, mivel ez a Lajthán inneni és azontuli területek közötti kapocs létrehozatalának sine qua non conditiojául és usque ad quem terminusául azon elvet állította föl, hogy a Lajthán túli országokban is alkotmányosság uralkodjék. Innen jogunk és kötelességünk Felséged többi országterületeinek viszonyaira is figyelnünk, annyival inkább, mivel ezek is föltételezik a magyar korona országai alkotmányosságának fönállását s fejlődését. Felséged többi orságainak viszonyai nincsenek a valódi alkotmányosság szellemében rendezve. A valódi alkotmányosság azon államokban, melyek több országból ós nemzetből állanak és melyekben különösen a különböző országok ós nemzetek önnálló történeti államjogokat élveznek, nem alapulhat egyedül csak az abstract, vagy tán individual polgári jogegyenlőségen, hanem az országok concret autonómiája s nemzeti jogegyenlőségén is. Fölsógednek úgynevezett többi országaiban a cseh korona országai különös államjogi helyzetben állanak, mely Magyarországnak mindezen többi országokhozi helyzetéhez hasonlít. Fölséged dynastiája választójogi és conventionális utón jutott a cseh koronához; a cseh nemzet fehérhegyi kudarcza(1621) az állami ós nemzeti jogok védelme czéljából viselt háborúban az ujonválasztott király dynastiai jogának veszteségét vonhatta ugyan maga után, de semmiesetre sem az állami alkotmány és önállóság veszteségót is, mint Magyarország államjogai sem vesztették el fontosságukat az önvédelmi fölkelés legyőzése miatt A. jogfelfüggesztésnek évkülönbsége nem változtatja meg a jog lényegét. Századok folyamában is becsülték a cseh korona országainak jogait annyiban, a mennyiben azok gyűléseiket adókivetési joggal tartották ós a fejedelmek megkoronáztatása cseh királyi jelleget viselt magán és az udvari cancellária cseh-ausztriainak neveztetett. Fölségednek dicső elődje 1848-ban elismerni kegyeskedett a cseh korona államjogait, Fölséged az 1860-dik okt. 2O-ki diplomában ünnepélyes módon biztosítani kegyeskedett ez országok történeti államjogait, de a februári pátens és az 1867-ki úgynevezett deczemberi alkotmány eltörülte a cseh korona államjogait és állami önállóságát. Epugy hasztalan reclamálja Galiczia is autonóm államjogíut, melyekre nemcsak mint külön országnak, hanem az úgynevezett fölosztó tractatok szellemében is joga van. A krajnai, karinthiai, stíriai ós istriai szlávok hasztalan követelik autonóm nemzet-jogaikat. Az ügyek ily állása Fölségednek többi országaiban, hol a szlávok milliói, kik a lakosok nagyobb részét képezik, nincsenek megelégedve ós hol a cseh nemzet az országgyűléstől és az államtanácstól is idegenkedik, hol a lengyelek kimenő félben vannak az államtanácsból s hol a szlovének is példájukat fogják követni, alkotmányosnak nem nevezhető. Ezen állapotot nagyban idézte elő a mindkét részrőli országok közötti kapcsolat előidézés módja. Ezen állapotnak nem oka a tulajdonkópeni dualismus magában véve, hanem létrehozatalának módja, és a szellem, mely azt átlengi. E szellem a németeknek Fölséged többi országaiban levő szlávok feletti uralomnak a szelleme, mely a centralistikus dualismus alkalmas alakját öltötte magára. A tiszta dualismus a magyar korona országainak Fölséged többi országaitól való függetlenségét Magyarország önállóságát jelenti mely a cseh korona önállóságával és a lajthántuli országok államjogi autonómiájával összeegyeztethető; a delegatiós centralisticus dualismus egyrészről a Lajthán túl egyik, azon innen meg egy másik nemzetnek uralmát jelenti, mindkettőnek túlsúly utáni törekvését, az igaz alkotmányos szabadságnak egyenközűsitósót s végső elemzésben a monarchiának gyors felbomlását, avagy Fölséged hatalma alatt álló országok és népek közötti háromszázados harcznak megörökítését, mely végre is csak a szomszéd államoknak válhatik hasznára. A híd, mely a magyar korona és Felséged többi országai közötti kapcsot képezi, a többi népek