Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-9. Fölirati javaslat Miletics Szvetozár által bemutatva

30 9. SZÁM. 9. szám. > F ö1i ra 1

1 javaslat Császári ós Királyi Fö1sóg! Meghallgattuk a trónbeszédet, melylyel Felséged ezen országgyűlést megnyitni kegyeskedett, meghallgattuk mi, a nép képviselői azon odaadással, melyet loyalis érzelmünk Felséged trónusa iránt sugalmaz. Mi tökéletesen egyetértünk a főelvet illetőleg, mely a legmagasabb trónbeszódet átlengi ós mely ezen magasztos szavakban nyer kifejezést: hogy „a nemzetek sorsának a kedvező közjogi viszonyok csak egyik és önmagukban elégtelen biztositékát képezik; a fő és döntő biztositék, mely nélkül a legkedvezőbb közjogi viszonynak sem lehetnek maradandó eredményei, magának a nemzetnek benső fejlődési erejében fekszik; és hogy „ezen életerő kifejtése, a belreformoktól függ, melyekre a trónbeszód ezen törvényhozó testületet hivja fel s utasítja; — azonban nem lehet tagadni, hogy kedvező államviszonyok képezik valamely nemzetnek a belreformok alapján való fejlődhetósének lényeges feltételét, ós ez oldalról véve az ügyet, mi a nemzet gondolatainak ós kivánatainak képviselői és hű tolmácsai, meg vagyunk győződve, hogy az államjogi viszonyok, melyek századokon át megoldatlanul maradtak, a múlt országgyűlésen sem oldattak meg kívánatosan és ezek szerint még nem vettetett meg a tartus ós biztos sikerrel való további működhetésnek szilárd alapja. Ez eléggé bizonyítja az ellenzőknek — habár a nyomás minden eszközei foganatba vétettek — nemzetiségi különbség nélküli folytonos nagyobbodása, ós még nagyobb mórtékben az elégedetlenség , hogy ne mondjuk a kétségbeesés ama szelleme, mely mindenfelé utat tört magának s mely mintegy akaratlanul, észrevétlenül ássa alá földalatti csatornákon az államépületnek eme szótmálló alapját. Valóban léteznek államjogi viszonyok, melyek századokon át nem oldattak meg, ós ha valaha, most volt ós lenne annak végső ideje, hogy a viszonyok Felséged monarchiájában élő minden nemzetnek megelégedésére kedvezőleg oldassanak meg, ha ennek czélja a birodalom föuállása, a trón megerősödése, a jólét gyarapítása, vagy az összes nemzetek felvirágoztatása Felséged országaiban. Ezen birodalomra uj korszak várt a culturtörténelmi téren. E monarchiának, mint a kelet és nyugat közötti kapocsnak, hivatása vala, hogy valamint a szellemi sötétség háromszázadas uralma idejében az absolutismusnak ós reactiónak oszlopa vala a nemzetek szabadsága ellen, valamint vashid vala, mely a nyugoti absolutismus ós a keleti despotismusnak közeledésére szolgált, valanint központ vala, melyen a szent szövetség kezet fogott és a nemzetekre katonai nyers erővel bilincseket vert, és diplomatiai hálózatok közt •— ugy a felvilágosultság e századában hivatva van, hogy a nemzetek szabadságának oszlopa legyen, hid a műveltség és alkotmányos szabadság közlekedésére nyugatról keletre, a keleti népek önnállóságának pajzsa észak ós nyugat ellen. Kénytelenek vagyunk a legnagyobb sajnálattal bevallani, hogy nem látjuk, miszerint a háromszázados, államjogi viszonyok kérdése ugy oldatott volna meg, hogy ez által meg lenne vetve a birodalom e hivatásának és rendeltetésének alapja. Meggyőződésünk szerint, az államjogi kérdósek, melyeket meg kellett volna, és még meg kell oldani, a következők: először szt. István koronájának országaiban az alkotmányosság és azoknak épsége; másodszor