Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-8. Válaszfelirati javaslat Simonyi Ernő és társai által benyujtva

22 8. SZÁM. Mi ellenben ugy vagyunk meggyőződve Felséges ur! és mind Felséged iránti hűségünknek mind hazánk iránti kötelességünknek tartozunk annak kijelentésével: hogy mindaz a mit Felséged szentesítésének hozzájárulta val a javitások terén tehetünk, csak ugy válhatik mind hazánk jövendője, mind a királyi szék biztosságának hatályos tényezőjévé, s tartós sikert csak ugy eredményezhet, ha a nemzet magát közjogi tekintetben az ország állami önállására s törvényes függetlenségére nézve teljesen megnyugtatva órzendi. Mert ezek oly kincsek Felséges ur, melyeket minden nemzet minden érdeknek fölibe helyez, mind azért, mert az állami lét nélkülözhetlen kellékeit képezik, mind azért is, mert jog, jólét, ós szabadság érvényt a biztosságból merít, a biztosságot pedig a polgárok csak az ország önnállásában s idegen avatkozástól ment függetlenségében találhatják fel: s azért e biztosságból eredő megnyugvás nélkül a legczélszerűbb törvényhozási intézkedések sem képesek a honpolgárok egyetemében azon elégedést s áldozatkész egyetértést felkölteni, mely a történelem folyamában fel-felmerülő válságos körülmények közt a trónnak s országnak nemcsak legbiztosabb, de sőt egyedül biztos támasza. Nem tennénk pedig eleget sem hazánk, sem a királyiszék iránt tartozó kötelességünknek, ha elhallgatnék, hogy a sz. István koronájához tartozó országokat s a Felséged uralkodása alatt lévő többi országokat s nemzeteket közösen érdeklő viszonyok szabályozására a múlt országgyűlésen alkotott közjogi törvények, az ország polgárai többségét megnyugvás és elógedés helyett aggodalommal töltötték el. Igenis Felséges ur! a delegátiók intézménye, mely szerint idegeneknek is engedtetik határozó befolyás Magyarország legfontosabb törvényhozási ügyeibe, a legérzékenyebben támadja meg hazánk ősi, s a felséges uralkodó házzal kötött alapszerződésekben is biztosított önállását s függetlenségét. A közös minisztérium felállítása pedig, oly miniszterek intézkedvén a kormányzás terén ugyanazon főfontosságu ügyeiben hazánknak, kik a magyar országgyűlésnek felelősséggel nem tartoznak, lerontja a honpolgárok bizodalmát a miniszteri felelősségben keresett alkotmányos biztositókhoz. A közös hadsereg, melyben Magyarország fiai, idegen zászló alatt, idegenek által, idegen nyelven vezényéltetnek, megingatta reményünket seregünk tetterejének azon fokra fejleszthetóse iránt, mely a válságos időkben egyedül képes elhárítani a veszélyt a haza ós a tróntól. Nem különben aggodalommal látjuk hazánk anyagi felvirágzásának majdnem legyőzhetlen nehézségeit, midőn az általunk csupán méltányossági tekintetből elvállalt államadósságok iránt kötött egyezkedés szerint reánk eső része nem általunk, hanem Felséged többi országai kormánya és országgyűlése által kezeltetik, és mint azt a tapasztalás már is megmutatta, a kamatmegadóztatásból eredő haszon egyedül őket, az ennek folytán csökkent hitel minden káros következményei azonban minket is a legérzékenyebben sújtanak. Felette károsnak s iparunk fejlesztésére igen hátrányosnak tartjuk mi az 1867-dik évi XV-dik t. cz.-ben megkötött vám- ós kereskedelmi szerződést is, mely Felséged többi országainak javára nyomasztólag nehezül a mi iparunk fejlődhetésére. Mindezek méltó aggodalommal tölték el hazánk polgárai legnagyobb részét. És midőn e fólreismerhetlenül nyilatkozó aggodalom nem oly alárendelt becsű érdekekre vonatkozik, melyek a nemzet érzelmeire tartós befolyást nem szoktak gyakorolni, hanem oly magas érdekek körül forog, melyek nemzedékről nemzedékre szállítják át az érzés elevenségét, és midőn az ily nagy horderejű érdekekre vonatkozó aggodalom a honpolgárok nem valamely jelentéktelen kis töredékénél, hanem tagadhatlanul a nemzet nagyobbrészénél nyilatkozik: mi akként vagyunk meggyőződve Felséges ur! hogy roszul gondoskodnánk ugy a királyi szék, mint az ország jövendő biztosságáról, ha az így nyilatkozó aggodalom tekintetbevételét mellőznők, sőt az előrenéző óvatosság, melyre az európai kétes közviszonyok átgondolása nagyon is sok okot szolgáltat, mulaszthatlan kötelességünkké teszi, hogy gondosan megfontoljuk, vájjon az említett közjogi törvények alkotásánál szem előtt tartott czélt, minden érdekelt feleknek elógedósóre, nem lehet-e oly módon elérni, mely mig azoknak, kik e törvényekben megnyugvást találnak, megnyugvását csak öregbítené, — egyszersmind azoknak, kik irántunk aggodalmat éreznek, aggodalmukat megszüntetné, s ekként a honpolgárok egyetemét a megelégedés lelkesítő érzelmével tömöritenó Felséged trónja körül oly válságos idők számára, midőn a viszonyok súlyával a puszta rideg kötelesség nem, hanem csak az ennek