Képviselőházi irományok, 1865. VII. kötet • 388-468. sz.
Irományszámok - 1865-416. Törvényjavaslat a vasutak és csatornák épitésére felvett kölcsön hováforditásáról
80 CDXVI. SZÁM. A mi a harmadik feladatot illeti, melynek a minisztérium a törvény értelme szerint megfelelni köteles, t. i. hogy a kölcsön csak azon ezélokra fordittassék, melyeket a törvény kijelölt, ugy tartom, e tekintetben a minisztérium feladatának eleget tett. Ugyanis az államköltségvetésben megállapított központi vasúti iroda számára, mely az öszszes vasútépítési előmunkálatokkal és a munkálatok ellenőrzésével foglalkozik, kiadatott eddig 72,384 forint 26 krajezár, az építési igazgatóságéra 134,310 forint 16 krajezár, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonalra, melynek építése az 1867-ik év július 2-án kelt országos határozat által rendeltetett el : 1.179,993 forint 30 krajezár, a fiumei vasúti vonalra fordíttatott 498,134 forint 95 % krajezár, a hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi vonalakra 1.151,805 forint 71 kr. Ezen vonalakra a közlekedési minisztériumnak készpénzben rendelkezésére tétetett 354,371 frt 607 2 kr, mely összegek együtt véve megfelelnek a fentebb említett 3,391,000 forintnak. Továbbá, minő indokok indították a minisztériumot arra , hogy az úgynevezett magyar éjszaki vaspályát, illetőleg a pest-hatvani és hatvan-salgótarjáni vaspályát az állam részére megvásárolja, és e tekintetben minő szerződés keletkezett? erre nézve van szerencsém az az iránti emlékiratot és a szerződésnek másolatát bemutatni. Meg fog ezekből a t. ház győződni, hogy a létezett körülmények közt, midőn az ezen vaspályatársaságnak adott előleget az állam maga számára csak ugy biztosította, s különösen az összes éjszaki és éjszakkeleti forgalomra nézve nevezetes kiindulási pontot, t. i. a pest-hatvani vonalat csak ugy szerezhette meg, ha ezen pályát megvásárolja, s ez által hazánk egyik legjövedelmezőbb vonalának jövedelmeit is a vasúti kölcsön fedezésére biztosítja j ugy hiszem, t. ház, hogy utólagosan helyeselni fogja a kormány ezen eljárását, s ugy hiszem, a következés is meg fogja mutatni, hogy a vasúti kölcsönre nézve alig lehetett kedvezőbb elhelyezési módot találni, mint ezen vaspályának megvételét és tovább épitését. mi iránt a most benyújtott törvényjavaslat intézkedik. Ezen szerződés kötése folytán a vasúti kölcsön jelzálogául oly vonal fog szolgálni, mely, mint a törvényjavaslat tervezi, a kassa-oderbergi vasúttal kapcsolatba jővén, nem csak hazánk egyik legsürgősebb forgalmi igényeinek fog eleget tenni, a mennyiben a Pestről szállitandó áruknak körülbelől 16 mtfölddel rövidebb eljutását eszközlendi a világpiaezra; de egyszersmind nevezetes jövedelmet hozó jelzálogot nyujtand a vasúti kölcsönnek, mely a kamatok fedezésére néhány év múlva a szükséges összegeket szolgáltatja, és ennélfogva az államnak a kölcsön általi te^heltetése csak névleges leend, s biztos jelzálogot nyújtván a vasúti kölcsönnek, nevelendi a kölesönkötvényekbe helyezett bizalmat, s így azoknak belértékét is. Egyébiránt ezen vásárlásnak még azon előnye is van : hogy 2.418,950 forintnyi követelést folyóvá tevén, a jövő évi államköltségvetés rendkivüli födözeteül szolgáland. Hogy ezen vonalnak nagy jövője van, kitűnik a következő eredményekből. Mióta az állam ezen vonalnak kezelését átvette, daczára a kezdet nehézségeinek, és hogy a pálya minden összeköttetés nélkül van, annak jövedelmei folyvást emelkedőben vannak, még pedig a folyó évi júliusi bevétel tett 74,800 forintot, az augusztusi 82,900 frtot, a szeptemberi 80,200 frtot, az októberi közel 92 ezer frtot, és miután ezen pályánál a kezelési költségek havonkint 30—80% közt állottak : már jelenben is ezen befektetés az érte fizetendő kamatnak fedezésére elegendőnek mutatkozik. A törvényjavaslat többi pontjait jelenben nem kívánom bővebben indokolni. Annak idejében midőn tárgyaltatni fog, lesz szerencsém a kormány nézeteit kifejezni. Ugy hiszem, hogy mind azon tárgyak, melyekre a kölcsön fordíttatni szándékoztatik, mind a forgalmi, mind a közgazdaság érdekek nevezetes előmozdítására szolgálandnak. Ha a t. ház ezen törvényjavaslatot megszavazza: elég lesz téve azon feltételnek, mely az 1867. XIII. t. ez. 6. §-ban foglaltatik. Mert méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a lö 1 ^ mértföldnyi hosszúságú vasút, mely már az államnak birtokában van, és a melyre, mint a törvényjavaslatban is kitétetik, ha a vételáron kivül még felszerelési költségek is igényeltetnek, körülbelül 8 millióba fog kerülni; a hatvan-mískolczi vasút pedig, mely 16ij 2 mértföldre terjed a közlekedési minisztérium számítása szerint a felszereléssel
